Bocs, lányok, de alig van időm írni. Tatarozunk, nagytakarítunk. Rémes. Pedig szeretem csinosítgatni a lakást, de nem így. Az történt, hogy egy ideje nyafogok, hogy borzalmas állapotok uralkodnak a lakásban. Mindenhonnan lekopott a festék, vagy ahonnan éppen nem, onnan leszedték a gyerekek. A kanapét is át kéne húzatni, egyebek. Ahogy kisütött a nap, a férjemen eluralkodott a fészekrakó ösztön. Mivel fészkünk van, fiókák is, így jobb híján renoválásba kezdett. De nem úgy, ahogyan azt én szeretem! Én úgy gondolom, hogy az ilyesmire rá kell készülni, el kell tervezni. Időt kell szánni rá. Az én uramnak, viszont erre nincs ideje, úgyhogy egyik reggel nekiindultunk, bevásároltuk, ami kell, meg azt is, ami nem. Mert ilyenkor, ha nincs komoly terv, bizony egy csomó felesleges hülyeség is bekerül a kosárba. Vagy éppen otthon derül ki, hogy valamit elfelejtettünk, vagy éppen kevesebbet vettünk.
Jelentem, minden ilyesmit előadtunk. De nem baj, 
hiszen az én áldott jó emberem, amíg erejéből telik, csak fest és fest. (Csendben jelzem, hogy akkor kezdett neki a nagy házalakításnak, amikor én vidékre utaztam játszani, vagyis két segítőkész, pontosabban segíteni akaró gyerekkel a hátán.) A lépcső már készen van, és tényleg nagyon szép. Csak hát az a probléma, hogy hátra van még egy csomó minden. Az egész lakás egy csatatér. De takarítani nem érdemes, mert még most jön a hálószoba, meg a fürdő. A bútorok és a terasz. Virágokat is vettünk, hogy ültetünk, átültetünk, de mivel a lépcső frissen festve, nem tudunk felmenni a teraszra kertészkedni. Ugye-ugye? A logisztika! Most már megértitek, hogy miért vagyok oda? Én azt szeretem, ha minden meg van tervezve. Ha szépen sorban és gyorsan kijavítjuk a javítanivalót, hogy utána módszeresen lehessen szortírozni, takarítani. Sőt, az igazán profik a szortírozással kezdik, hogy kevesebb legyen a rámolnivaló, meg ilyenkor lehet megtalálni a rég elfeledett kincseket, amit kis fantáziával akár fel is lehet használni a csinosítgatásnál. Úgy terveztem, hogy a tavaszi szünetben, amikor a gyerekeket el lehet vinni a nagyszülőkhöz, csináljuk meg a nagy tavaszi rendrakást. De nem így lett. Ehelyett esténként toldozunk-foldozunk, én meg nap közben ülök a rumli tetején és kétségbeesve próbálom uralni a káoszt. Ráadásul olyan fajta vagyok, aki csak akkor tud dolgozni, ha rend van körülötte. Na, az most nincs. Égnek áll a hajam. Segítség!
A gyerekek viszont nagyon élvezik. Mert részesei a dolgoknak. Így talán az én angyali lányomnak többet nem fordul meg a fejében, hogy a maga ízlésére dekorálja ki a konyhabútort. Tényleg, az is le van már festve. Apró lépésenként, de szépülünk. Na, jó, nem is olyan vészes a helyzet. Tényleg rendes dolog a férjemtől, hogy a sok-sok munka mellett belefogott az itthoni tennivalókba. Arról nem beszélve, hogy nem várta meg, amíg szakembert hívok, vagyis spóroltunk egy keveset. Milyen jó ötlet! A tavaszi szünetben a rumlizás helyett, inkább elmehetünk valahová a gyerekekkel.
Tavasz van, újraéled a természet, és mi is. Az én lelkemnek ilyenkor nagyon jól esik, ha a lakást is felfrissítjük. Emlékszem, a nagyszüleim is szertartás szerűen végezték a tavaszi nagytakarítást. Lássatok neki ti is! Ki-ki vérmérséklete szerint. Legalább fejben tervezzétek meg, hogy mit szeretnétek. Aki éppen szűkös anyagi helyzetben van, az tornáztassa meg a fantáziáját, sok minden nem pénz kérdése. Javaslom, hogy mindent dobáljatok ki, amire már nincs szükség. De előtte gondoljátok át, hogy mi az, ami másnak még hasznos lehet, és mi az, amit ti tudtok felhasználni. A kinőtt ruhákat mindenképpen adjátok oda a rászorulóknak. Sajnos sok hely közül választhattok. Az is lehet, hogy az ismerős családban is örülnek a teáltalad már nem hordott ruháknak. Ha nagyon nehezen fogtok neki a takarításnak, fogjatok össze a barátnőddel, és kezdjetek bele együtt. Először nálad, aztán a barátnődnél. Együtt jobban megy a munka. Én például sokszor szoktam szekrényt rendezni a barátnőimnél, mert nagyon szépen tudok hajtogatni, és bátran tudok szortírozni.
Csináljatok mókát a takarításból! Apropó! Valaki nem akar nálam mókázni?
Puszi: Réka
