Most valahogy nem volt kedvem ehhez a Húsvétozáshoz. Én, aki lázasan készülök minden ünnepre, dekorálok, sütök-főzök, készülök minden jeles alkalomra, egyszerűen nem tudtam rávenni magam arra, hogy nekikezdjek. Nyilván a furcsa időjárás is oka ennek, vagy az, hogy szinte alig voltam otthon. Vagy ki tudja. Majdnem elmaradt nálunk az ünnepi készülődés, de szerencsére az élet mindig elrendezi a dolgokat. Egy átdolgozott nap után fáradtan hazaérve gyönyörűen feldíszített otthon várt, két vidám, boldog gyerekkel, akik a pótnagyinkkal együtt lázasan készültek két napon át arra, hogy meglepjenek bennünket. Mit mondjak, sikerült. Az én dolgom lett volna, de mintha érezték volna, megtették helyettem. Már Ceglédről írom ezeket a sorokat, a nagyszülőktől, akik egy regimentre való étellel vártak minket. Sütöttek-főztek, helyettem. Már ez is éppen elég nagy öröm, de még ez sem minden, mert a férjem anyukája süttetett nekem gluténmentes házi kenyeret és finomabbnál finomabb süteményeket. Kérem szépen! Engem itt vártak! Szeretnek! Mit érdekel engem, hogy szakad az eső, meg az összes többi kellemetlenség! Holnaptól egymást váltják nálunk a barátok, rokonok, azokkal leszek, akiket a világon a legjobban szeretek. A szívemben már tavasz van, jöhetnek a locsolók is, állom a sarat meg a parfümöt. A tojások és a festékek betárazva, most tervezem meg az idei tojáskeresést. Nagy kihívás lesz hét gyereknek… . J
Húsvét ünnepéről biztosan sokat tudtok, de a népszokások is nagyon izgalmasak. Nézzétek csak!
Húsvét két legnépszerűbb szokása az öntözés és a tojásfestés. 
Mindkét szokást falu és város a mai napig gyakorolja, népszerűségük egyelőre nem látszik csökkenni.* A különbség az, hogy míg régen a kútból húzott vízzel öntötték le a leányokat, ma már falun is szagos vízzel locsolnak. (A locsolás helyett néhány észak- és nyugat-magyarországi faluban húsvétkor vesszőzést találunk.) A locsolás és a vesszőzés egyaránt a jelképes termékenyítést és a rituális megtisztítást célozza.
A húsvéti locsolás régiségéről tanúskodik a középkori vízbevetélő hétfő, vízbehányó kedd kifejezés. Hasonlóképpen régi szokás a tojásfestés és a tojásokkal kapcsolatos játék. Az utóbbira utal a „dies concussionis ovorum” név (1380), mely a húsvétot követő fehérvasárnapra következő hétfő neve. A tojás szinte egész Európában és Ázsiában a termékenység jelképe. Hazánk területén népvándorlás kori és avar sírokban gyakran találtak sírmellékletként tojást, sőt díszített tojáshéjat is.
A húsvéti tojásfestés az asszonyok, lányok dolga. Legegyszerűbb módja, hogy a tojás felületét levéllel burkolják be, s úgy teszik a festékbe; utána a csipkézett levél helye világos színű marad. Régebben házi festékanyagokat használtak: hagymalevél, zöld dióhéj főzetét, vadkörte- vagy vadalmafa héját, gubacsot stb. Egy Egyházaskozáron élő moldvai asszony mesélte: „Szoktunk úgy almahijuval festeni. Ott vót az a savanyó alma, akkor annak a haját lehámoztuk, s megfőztük, s akkor a tojást betettük, s olyan szép sárga vót, hogy borzasztó. Írni is szoktunk viaszval. Szoktunk ugye, szépen megírtuk, aztán betettük a pirosítóba.”
A tojások „írásának” legismertebb módja az, hogy viaszt olvasztanak meg, s a folyékony viasszal a tojás héjára a kívánt mintákat írják. Ha a viasz megaludt, a tojást a festékbe teszik. A színes tojásról a viaszt letörlik, s a helye sárgásfehér marad. Ezt esetleg másfajta színnel színezik.
Karcolással készülnek a vakart vagy kotort tojások; a díszítőmotívumokat éles szerszámmal kotorják a tojásra. Még nagyobb ügyességet kíván a patkolt tojások készítése.
A tojásra írt mintáknak helyi elnevezése is lehet. A geometrikusnak vagy stilizáltnak ható motívumot a készítők és a használók azonnal felismerik; a Somogy megyei húsvéti tojások egyes motívumait pl. kákán pillésnek, tökmagosnak, békalábasnak, dobkötelesnek nevezik.
Húsvéti szokás volt Erdélyben a kakaslövés is, az 1950-es években Apáca községben, Apáczai Csere János szülőfalujában még gyakorolták a fiúgyermekek. A kakaslövéshez régies íjat és nyílvesszőt használtak. Régen élő kakasra lövöldöztek, újabban már csak festett táblára. A célba lövést tréfás rigmus kíséri, először pörbe fogják a kakast, majd elmondják a kakas búcsúztatóját. Ha a nyíl pontosan a kakas szívébe fúródik, véget ér a játék. A szokást kakasvacsora fejezi be.
A húsvéti ünnepekhez fűződő szokások másik csoportja egyházi rítusból vált népszokássá. Már a XII. században a nagyszombati szertartáshoz tartozott hazánkban a tűzszentelés. A tűznek, víznek a mai napig is szerepe van a nagyheti néphitben és népszokásban; a katolikus falvakban szokásban volt az ételszentelés is. A gyermekek szokásaihoz tartozott a lármás nagyheti Pilátus-verés. Régi szokás a húsvéti határkerülés is, melyhez Zalaegerszegen a török harcokkal kapcsolatos történeti eredetmondát fűztek.
(Forrás: Dömötör Tekla, Magyar népszokások)
A lányoknak sok locsolót, a fiúknak sok piros tojást!
Puszi: Réka
