Éljen május elseje! Tudtátok, hogy így fogom kezdeni, mi? Bocsánat, de nem hagyhattam ki én sem. Pláne, hogy az egyik fiú a zenekaromból a mai próbára, (nektek, mikor olvassátok, már tegnapi lesz), kicsit ugyan megkésve, de nagy hangon a fent említett dalt énekelgetve érkezett meg. Ezzel terelve el a figyelmemet arról a tényről, hogy mintegy másfél órával később tudtunk csak elkezdeni próbálni, mint ahogyan azt terveztük. És nem miattam. De képzeljétek el, nem tudok rájuk haragudni. Az orromnál fogva vezethetnek, mert amikor elkezdenek zenélni, egyszerűen mindent megbocsátok nekik. Azonnal. Imádom őket, na. (Remélem, nem olvassák most ezt, mert akkor az az egészen picike kis tekintélyemnek is annyi.) A múltkor a kedvenc dobosom, Jávor, a tőle egyáltalán nem szokatlan késéssel ért a próbára, no és egy csokor tulipánnal nekem, reggelivel a többi fiúnak. Ennyi.
Hogy miért kezdtem bele ebbe a történetbe 
május 1. kapcsán? Mert nekünk ezek a szünnapok a legmozgalmasabbak. Ilyenkor kezdődik a nyári koncertdömping. Ami reméljük, idén valóban az lesz. Nem akarok panaszkodni, csak egy kicsit. És azt is azért, hogy hátha eljut a fülekhez, hogy miért tartjuk fontosnak, hogy az élő zene, igazi zenészek, igényes szövegek jussanak el a gyerekekhez. Nem tudom, nektek mik a tapasztalataitok, de mi sajnos azt látjuk, hogy a programok szervezői a gyerekeknek szánt műsorokon spórolnak leginkább. Azt gondolják, hogy nekik úgy is mindegy. Megnézik századszorra is ugyanazt a bohóctréfát, és az sem baj, ha Gizi néni kicsit hamis gitáron pengetve énekli a százak által énekelt dalt. Bár az még a jobbik eset, ha van nála gitár. Sokkal kisebb macera a technikusoknak is, ha csak a play gombot kell megnyomni lejátszón, aztán mehet a buli. Ehhez képest mi nagyon problémásak vagyunk. Van négy zenészem, technikai beállás kell, meg egyebek. Pénz és idő. Pedig nagyon tévednek azok, aki azt gondolják, hogy szabad lebecsülni a gyerekközönséget. Bizonyára elfelejtik, hogy belőlük egyszer felnőtt lesz, és csakis rajtunk múlik, hogy milyen zenét fog hallgatni, milyen könyveket fog olvasni. Olyanokat, amikhez szoktatjuk őket. Mi szülők, mi előadók, no meg a szervezők. Boldog vagyok minden olyan alkalommal, amikor lehetőséget kapunk, hogy megmutathassuk, mi mit tudunk adni a gyerekeknek. Köszönet érte a bevállalós szervezőknek. Szerencsére nagyon sok, igazán nagyszerű gyerekeknek szóló produkció van ám, csak fel kell lelni őket. Mi időről időre igyekszünk ajánlani nektek gyerekeknek szóló igényes programokat. Most talán egy kicsit szerénytelenül, de magunkat ajánlom. Én május elsején a Rákosmenti Majálison leszek, délelőtt 11 órától. És ti?
A közeljövőben is több helyen találkozhatunk még, a Facebook-oldalon mindig igyekszünk hírt adni róla.
Addig is egy kis ízelítő:
