Tényleg autót keresünk, még inkább kergetünk. Mint egy hiú ábrándot. Tehát még mielőtt valakiben el kezdene mozgolódni a rossz érzés, hogy nahát, ennek a nőnek ez a legnagyobb problémája, hogy milyen autóban cipeltesse a hátsóját, akkor megnyugodhat mindenki, mert ennél egy kicsivel összetettebb a probléma. A jelenlegi autónk nyolcadik éves, nekem tökéletesen megfelelne, legalábbis ami a méretét és a kényelmét illeti. Nőként mi más foglalkoztathatna? Na jó, persze az is fontos, hogy keveset fogyaszt és hogy biztonságos. Legalábbis annak kéne lennie, de mostanában megingott benne a bizodalmam.
Lassan hat éve vásároltuk, használt autóként. 
Azt gondoltuk megbízható helyről, át is nézettük. Az első hosszabb utunk mégis valóságos rémálommá vált, új szerzeményünknek köszönhetően. Horvátországba tartottunk egy családi nyaralásra, ahol is az első alagút előtt elszállt a turbónk. Éppen ki tudtunk slisszanni egy parkolóba és kibekkelni, hogy jöjjön egy tréler otthonról, egy menetképes autóval, hogy tovább folytathassuk az utunkat. De a szállítás, az új turbó annyiba került, hogy annyiért már Thaiföldön is nyaralhattunk volna egy luxus szállodában. Miután sokszázezret költöttünk a kocsira, úgy gondoltuk, hogy használjuk, amíg csak lehet, hogy legalább visszajöjjön az a sok belefektetett „energia”. Pár hete nyaralni készültünk, és mint ahogyan eddig minden évben, most is átnézettük nyaralás előtt. Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, nem várt problémák és ez által költségek is felmerültek. De emiatt sosem bosszankodom, hiszen a legfontosabb, hogy biztonságban tudjam a családomat. Viszont, miután a szervizből elhoztuk, két nap múlva a négyes úton, Cegléd felé menet egyszer csak leállt. De amolyan se kép, se hang módon. Fék, szervo elszállt. Életveszély volt. Vissza a szervizbe, ahol egyébként szuper kedvesek és gondosak, szóval nem az ő hibájuk. Megint egy kis bütykölés után útnak eredés, kis megnyugvás, majd nagy pánik…
Az autó a szervizben vakációzott, mi pedig buszt béreltünk, hogy eljussunk nyaralni. Most itt tartunk. A nyaralásnak vége, az autónak reméljük nincs. Most éppen működik, csak nem érzem magam biztonságban benne. Pedig nekem munkaeszköz. Hiszen sokat járok vidékre koncertezni, játszani. Ráadásul ez az egy kocsink van. Nagy a dilemma. Mit tegyünk? Próbálkozzunk még egy kicsit ezzel? De, ha megint baja lesz? Az többszázezer forint is lehet. Hitelre nem nagyon szeretnék gondolni, ezt gondolom nem kell magyarázni.
A másik nehézség az autókhoz csak kicsit értők számára, hogy milyen szempontok alapján válasszunk magunknak járgányt. Újat vegyünk? Az a biztonságos? Kétszer volt új autónk, ugyanúgy benne van a pakliban, hogy bekrepál. Tapasztalatból tudom. Ne vegyünk francia autót? Volt szuper megbízható svéd autónk is, amelyikkel ott maradtunk Verona mellett egy pár órára. Használt autó? Volt már olyan, hogy sok tízezer kilométerrel vertek át. De az tény, hogy anyagilag talán ez utóbbi a praktikusabb. Hiszen abban a pillanatban, hogy kigurul a kicsi kocsi a szalonból, sok százalékkal csökken az értéke. Viszont legalább van rá garancia. A használt autókra, csak kevés helyen lehet igényben venni ezt a szolgáltatást. Most tehát agyalunk, keresgélünk, kicsit álmodozunk, osztunk-szorzunk. Reménykedünk kecsegtető ajánlatok láttán, aztán csalódunk, mert mire odaérünk a szuper ár, másodpercek alatt lesz csillagászati összeg.
Ha nem Pesten laknék, lehet, hogy vennék inkább egy biciklit. (Azért nem hármat, mert rajtam kívül mindenkinek van a családban.) A hosszabb utakra pedig bérelnék egy autót. (Találtam egy oldalt ahol kiszámolták, hogy mennyivel kifizetődőbb dolog.)
Lehet, hogy nem az autót kéne lecserélni, hanem a lakóhelyünket?
Puszi: Réka
