Édes Bea!
Gyönyörű voltál a Fonogram-gálán! Persze nekem mindig az vagy, különösen, amikor énekelsz. De most, hogy babát vársz… Tudom mennyire vágytál rá, és mégis mennyire meglepett. Mármint, hogy bármilyen pici, milyen hatással van egy úton lévő kis jövevény, ránk, anyákra.
Talán nem titok, hogy ezen a nyáron nem csak a baba születésére készülsz, hanem az új könyved is túl van már a megtermékenyítés szakaszán. És én már olvashattam belőle, hogy stílszerű legyek, láttam az első ultrahangos fotót… :) Hülyeségek jutnak eszembe…Milyen a babával énekelni? Írtál már neki dalt? És hogy éled, énekeled meg ezeket az új érzéseket?
Ölelés
Réka
Drága Rékám,
jó téged hallani. Hogy vagy, hogy vagytok? Rebeka sokat eszembe jut, ahogy odanyújtja a virágot, “ez a babáé”. Nem is találkoztunk ott a Fonogram-gálán, de nekem fél óra bőven elég volt abból a hangulatból, addig kiélveztem a sok nekem szánt kedvességet, fürödtem a másodpercenként rámszórt bókok tengerében, kacarásztam, mint akit csiklandoznak a szavak. Nagyon élvezem a várandósság ezen következményét, mindenki kedves velem és ragyogó arccal, kérdés nélkül a testem fogdosásába kezd :) Hát ilyen ez.
Amúgy most kicsit sok minden, nagy tempót diktálok, egymást érik a koncertek, beszélgetős műsorok, próbák, a dalcsinálás, az interjúírás, az ügyek intézései, és babát várva nem ugyanazon a fordulatszámon pörgök. Este, meg néha, ha lehet, délután is, ájulásszerűen zuhanok álomba, másodpercek alatt megyek át dreamland-re, mintha a babám már hívna nagyon, anya, gyere hozzám, legyél velem, most már eleget ficorogtál kifelé, én is itt vagyok, hahó!
Sejtésem szerint egy energikus, édes, sok figyelmet adó és kérő tündérszép kislányom lesz, aki körül fordul egyet a világ minden pillanatban. Színes ruhácskában, két barna copffal képzelem el, és mindig varázspálca van a kezében, és aranyszárnyú lepke ül a vállán. De szerintem nálam még jobb és nagyobb erejű teremtő lesz, tán nyugodtabb és bölcsebb is.
Ja, mondtam már, kislányunk lesz? Lili. Liljána. Már becézgetem, folyamatosan.
Nagyon várom, hogy a karjaimba vehessem, pedig még a buborékokat is alig érzem, tudod, minden nő, te is így mesélted, jaj, amikor először megmozdul ott bent, az olyan, mintha buborékok lennének a hasadban. Na, ez még nincs, talán egyszer ennek a sejtelme volt, de már nagyon várom.
Igen, nagyon várom őt, de közben elragadnak a dolgok, ennek az időszaknak most ez a nagy kérdése bennem, a kint és a bent egyensúlyának fenntartása.
Fotó: Laczi Mátyás Ruha: Hello Baby Collection
Ha reggel felkelek, kezdjek rögtön ügyeket intézni, vagy még van idő Kriston-intimtornára, néhány jógaászanára, vagy hagyjam, hogy beszippantsanak a dolgok azonnal. Néha szeretnék olyan háztartásbeli-féle anyuka lenni, akinek a várandósság alatt semmi más dolga nincs, csak hogy lecsipkedje a virágokról az elszáradt leveleket és a WC-ben kicserélje az kifogyott illatosítót telire.
De közben meg élvezem ám nagyon a dolgokat, sok-sok öröm ér, nevetek, kiélvezem a zenélés minden pillanatát. És persze imádom az ötleteimet. (Ó, erről majd mesélek, kidolgoztam egy tréninget és egy könyv alapjait. Szeretem az ötleteimet!)
A Várandósnaplóm is halad, bár kevesebbet írtam mostanában, vagy legalábbis azt a naplót kevesebbet. Mást rengeteget. Van most olyan érzetem, hogy hagyom magam kihasználni, rengeteg minden csinálok, írok ide és oda, jótékonykodom rengeteget, ami mind sok-sok öröm is, csak egy idő után sok. (És még egy, csak félve mondom: néha féltem Lilikét, illetve félek, elhagy, elveszítem. De ez csak szélsőséges fáradtságomban jött elő… pszt!)
De a naplót is dédelgetem, ha írok, az nagyon jó, szerintem nagyon izgalmas, szép szövegek, rengeteg a mondandóm is, tengernyi az új gondolat, az új hangulat, az új érzések, mikor tudnám ezt mind-mind szavakba csatornázni… De igyekszem. Igen, azt hiszem, úgy igyekszem, és kevésbé akarok igyekezni. De hát életem egyik fő kérdésköre ez, mióta ismerem magam, azóta, most sincs ez másképp. Szóval az vagyok, aki voltam eddig is, csak épp anyává érek, az anyává válás kanyarait veszem be, kisebb vagy nagyobb sebességgel… Ja, és ha már sebesség és ötletek, dédelgetem ám a szefárd lemezt is, altatókat is írok kétnaponta. Szeretném még ezeket befejezni, a szefárdot magamnak, a Várandósnapló-könyvet magamnak, és a többi imádott nőmnek, az altatós lemezt/könyvet meg tán leginkább Lilinek.
De ha nem lesz, akkor nem lesz. Az is jó lesz.
Lili már van. És ennél nincs fontosabb semmi más, se most, se a jövőben.
Ölellek Rékám, jó neked írni:
Bea
Drága Beám!
Olyan nagyon szépet írtál, hogy nem tudom és nem is akarom folytatni. Ez így kerek. Mint a te világod. Nagyon köszönöm, hogy megosztod velünk az érzéseidet. Azokat is, amikről sokan nem tudnak, mernek beszélni. Vácon találkozunk! Legalábbis azt tervezem. Nagy-nagy ölelés, szeretés, ahogy tőled tanultam! :)
Réka
