Bécsbe vasárnap kell menni. Ezt a kijelentésemet több érvvel is alá tudom támasztani. Nagyon könnyen lehet közlekedni, az utcán is lehet parkolót találni. Ráadásul vasárnap nem kell fizetni érte. Ééééés! Vasárnap az összes üzlet zárva van, vagyis igazán család- és pénztárcabarát kirándulást lehet megejteni. A gyerekek nem kapnak frászt, hogy egyik boltból a másikba cipeljük őket, a családfőnek sem kell összeszorítania a fogát, majd később a nadrágszíját. Az anyukák meg valahogy túlélik, hogy nem kell szekrényt rendezni a rendkívüli szükségleteket kielégítő és hiánypótló szerzemények miatt.
Amikor itthonról elindultunk, 
verőfényes napsütés kísért minket szinte a határig, aztán Bécs felé közeledve egyre borúsabb lett az idő, és ezzel együtt hidegebb is lett. Bevallom, pont nem erre számítottam. Ha az ember elindul, és magával szeretné hagyni a napi gondokat, akkor nem így képzeli. Igyekeztem leplezni a csalódottságomat, pláne tudván, hogy ezzel aztán tényleg nem tudok mit kezdeni. Sajnos boszorkány képességeim az időjárás alakítására nem terjednek ki. Különben is mire megérkeztünk Schönbrunnba, nem nagyon kellett treníroznom magam a jókedvre. Gyönyörű hely. Én még sosem jártam ott, így együtt fedeztük fel a gyerekekkel. Kicsit megijedtünk a sok embertől, de teljesen feleslegesen. Kettő perc alatt lehet automatán keresztül jegyet vásárolni, majd egy adott időponttól indulhat a túra. Grand vagy Imperial, kinek-kinek igénye szerint. Mi az előbbibe vágtunk bele nagy merészen. Miután mindenkinek jár a jegy mellé egy audioguide, ráadásul magyar nyelven, igazán tartalmasan és izgalmasan telt el a kb. egy óra. Rebus is végighallgatta, amit a gép mondott neki. Nagyon vicces volt, ahogy próbálta nyomon követni, hogy most melyik bútorról, festményről vagy éppen csillárról van szó. Természetesen a Sissyt életnagyságban ábrázoló baba nyűgözte le a legjobban. A szobájának legfontosabb berendezési tárgya, a mérleg volt. Ha ma élne, tutira ő lenne Norbiék reklámarca. Rendszeresen kihagyta a lakomákat folytonos diétája miatt. Megjegyzem, nem lehetett könnyű élete, anyósa nyomása alatt. Beni viszont azon akadt ki, hogy hogy lehet az, hogy Ferenc József minden nap reggel 5-kor kezdte a munkanapot? A túra végére a nap is kisütött ám. Pont, ahogy képzeltem. Szép, őszi, napfényes kirándulás. Az ebédünket a kastély bejáratánál lévő hangulatos kis étteremben fogyasztottuk el. Úristen, milyen káposztát tudnak csinálni! A krumplisalátáról ne is beszéljünk. Tökéletesen megértem Ferenc Jóskát, aki csak akkor volt hajlandó francia kaját enni, ha vendégek voltak, egyébként ragaszkodott az osztrák koszthoz.
Ebéd után átautóztunk a belvárosba, majd kikocsiztunk. A dómtól indultunk. Természetesen a gyerekek kiválasztották a nekik legjobban tetsző hintót. Mert meg kell adni a módját. Sosem ültem még fiákeren. Lehet, hogy nem is ezt hívják annak, mindegy is. Nekem is nagy élmény volt. Pláne látva, hogy a gyerekek mennyire élvezik. Ráadásul olyan részeit láttuk így a városnak, amiket eddig még soha.
Ennél több élmény nem fért bele a napba. Kimaradt a fagyizás, kávézás, sörözés. A Prátert csak messziről láttuk, ahogy a Burgot is. Persze nem gond, így legalább van miért visszamenni. Például Adventkor. Akkor vasárnap is nyitva vannak az üzletek. :-)
Puszi: Réka
