Anyukám születésnapjáról már írtam a hónap elején. Akkor volt ugyanis a napja. Meglepetésből meglátogattuk aznap, vittünk neki 60 szál gyönyörű rózsát, és egy pici tortát. Ez volt az elterelés, mert mi egy sokkal nagyobb meglepetésre készültünk a kerek évforduló kapcsán. Az elterelés sikerült, az igazi születésnap pedig minden várakozáson felül teljesedett be, múlt vasárnap. Hónapok óta készültünk rá, most pedig azóta is, minden nap felemlegetjük, próbáljuk visszahozni azokat a kivételes perceket, amit ott akkor átéltünk. Ugyanis nemcsak az ünnepeltnek óriási boldogság egy ilyen volumenű születésnap, hanem a résztvevők mindegyikének örök, maradandó emlék.
Nem először vágok neki ilyen meglepetésbuli szervezésének. Egyszerűen imádok örömet szerezni másoknak, és végül is diplomám van róla, hogy tudok rendezvényt szervezni. A következőkben megpróbálok néhány hasznos tippet adni nektek, és arra biztatni benneteket, hogy vágjatok bele, ünnepeljetek meg mindent, amit csak lehet, és amíg csak lehet.
Év vége felé kezdtünk el ötletelni arról, 
hogy vajon minek örülne az én anyukám. Milyen ajándéknak és milyen típusú bulinak. Összedugtuk a fejünket apukámmal, a testvéremmel és anyukám testvéreivel. Mindenben azonnal egyetértettünk, mivel jól ismerjük anyát. Vagyis sokkal intimebb bulit akarunk, mint apukámé volt. (Ott közel 100-an voltak. Hú, de jó volt az is!) A közvetlen család, a közeli barátok és a 4 munkatársnő, akikkel dolgozik. Így is több mint negyven ember! Miután leírtuk, hogy kiket szeretnénk meghívni, elkezdtük keresni a megfelelő időpontot. Arra ne számítsatok, hogy mindenkinek jó lesz az az egy időpont, de meg lehet találni azt, amelyik szinte mindenkinek jó. A választásban mérlegelnünk kell azt is, hogy van-e sok gyerek, vagy sokan érkeznek-e más városból, el tudjuk-e őket szállásolni. Ezeket a szempontokat mérlegelve arra jutottunk, hogy az lesz a legjobb, hogyha vasárnapi ebédet szervezünk.
A legnehezebb feladat talán a tökéletes helyszín megtalálása. A mi elvárásaink a következők voltak. Legyen nagyon jó a konyhája. Lehessen zártkörűvé tenni az eseményt. Legyen hangulatos a hely és legyenek rugalmasak, hogy ne kelljen folyton a gyerekeket fegyelmezni. Óriási szerencsémre, elsőre megtaláltam álmaink éttermét Cegléden. A La Toscana étterem minden dolgozójának nagy hálával tartozom, mert kifogástalan körülményeket biztosítottak a családomnak. Sőt olyan finomat főztek, hogy a férjem anyukája megjegyezte, hogy élete legjobb hortobágyi húsos palacsintáját ette ott! A menü kiválasztása is remekül sikerült. Mivel sokan-sokfélék vagyunk, a legpraktikusabbnak az tűnt, ha svédasztalos ebéddel készülünk. Hideg- meleg finomságokkal. Tökéletes volt. Mint ahogyan a torta is, amit szintén Cegléden készítettek. Mivel mind a három emelet más-más ízekben készült, így nem kellett külön desszertről gondoskodni. A svédasztalos menü és a desszertként funkcionáló torta mind az ésszerű költekezés jegyében lett kiválasztva. Nagyon fontos szempont egy ilyen rendezvény szervezésekor, hogy mi mennyibe kerül. Készítsünk kalkulációt, hogy az örömbe utólag se kerüljön üröm.
Kb. az esemény előtt 1 hónappal érdemes 
kiértesíteni a vendégeket és közvetlenül a buli előtt még egyszer felvenni a kapcsolatot mindenkivel, hogy pontosan tudjuk, mennyien leszünk. A meghívottakat többször figyelmeztessünk, hogy meglepetésre készülünk, ezért nagyon figyeljenek arra, hogy nehogy elszólják magukat az ünnepelt előtt. Természetesen mindenféle óvintézkedés ellenére megtörténhet, hogy valaki elkotyog valamit. Ez ne vegye el a kedvünket semmiképpen sem! Csináljunk úgy, mintha mi sem történt volna, mert minél jobban akarjuk korrigálni a dolgot, annál feltűnőbb lesz a dolog. Én mindenesetre az utolsó napokban eltiltottam az unokákat és az összes rokongyereket anyától. Aki egyáltalán nem értette, hogy mi van, kicsit össze is vesztünk emiatt. :-) A meghívottakat érdemes arról is tájékoztatni, hogy mire számítsanak. Lesz-e ebéd vagy csak vendégváró falatok. Nagyon kellemetlen, ha éhesen érkeznek és úgy is távoznak. Hát nálunk szerencsére az utóbbi veszély nem fenyegetett minket. Aztán a programról is adjunk pontos eligazítást. (Ami akkor lehetséges, ha mi magunk összeállítunk egy pontos forgatókönyvet.) Ha azt szeretnénk, hogy mindenki együtt legyen, amikor jön az ünnepelt, akkor legalább félórát hagyjunk a gyülekezésre. Ha valakinek hamarabb el kell indulnia, akkor vegyük számításba, amikor megtervezzük a programot. Ha van közös ajándék, akkor a meghíváskor jelezzük, hogy van arra lehetőség, hogy be lehet szállni egy közös nagy ajándékba. Természetesen ezzel nagyon finoman kell bánni. Senki ne érezze kínosnak, hogy ha nemet akar mondani nekünk. Én mindenkinek azzal kezdtem, hogy nem várunk ajándékot. Ha szeretne mégis valamit adni, akkor ezt és ezt terveztük, amibe mindenki annyival száll be, amennyivel tud. Sokaknak könnyebbség volt ez, mert nem kellett ötletelni azon, hogy mit is vegyen. Meg, ha belegondolunk egy átlagos csokor virág is jó pár ezer forintba kerül, ha azt a pénzt összedobjuk, akkor valóra lehet váltani az ünnepelt álmát. Nekünk sikerült, hála a vendégeknek.
A tökéletes ajándék mellé még adhatunk valami maradandót. Nálunk sokan zenélnek valamilyen szinten, ezért kitaláltam, hogy összehozom a családi zenekart. Az összes unokatesó, azok gyerekei és az apukám, összeállítottunk egy műsort anya kedvenc számaiból. Hetekig egyeztettetünk és csak aznap tudtunk próbálni. De szerencsére mindenki nagyon komolyan vette a felkészülést és olyan, de olyan koncertet adtunk, hogy szem nem maradt szárazon. De tényleg! Most is libabőrös leszek, ha eszembe jut. Ritka pillanat ez, amikor sok szív egyszerre dobban, és egyet akar, örömet szerezni valakinek, akit nagyon szeret. És akinek talán a mindennapokban nem tudja, vagy nem meri kimutatni a szeretetét. Azt hiszem még nem láttam az anyukámat ilyen boldognak. A legszebb pillanat az eseményen az volt, amikor apukámnak kellet volna énekelnie a rá osztott dalt, de nem tudott megszólalni a sírástól. Anyukám, aki szintén nem látott ki a könnyeitől, odaszaladt, belekarolt apába és énekelte vele a dalt. Szeretném, ha sosem felejteném el ezt a pillanatot. Nagyon sok minden volt benne.
A végére egy-két praktikum: Ne felejtsetek el arról gondoskodni, hogy legyen valaki, aki végig fotózza az eseményeket és valaki, aki felveszi videóra. Valamint, vegyetek egy szép emlékkönyvet, amibe mindenki beleírhat még néhány személyes sort az ünnepeltnek.
És még valami! Ha valami hiba csúszik a gépezetbe, ne dühöngjünk! Legyünk rugalmasak és csak arra koncentráljunk, hogy élvezzük ki minden pillanatát a napnak, amire annyit készültünk!
Puszi: Réka
