Én olyan szerencsés ember vagyok! Több okból is, de most arra gondolok, hogy annyi tehetséges emberrel vagyok körülvéve. Ha csak a zenekaromra gondolok, vagy azokra az írókra, költőkre, akikkel a gyereklemezek kapcsán hozott össze a sors…
Most épp új lemezen dolgozunk. Megint régóta éreztem, hogy kéne már egy újabb zenei anyag. De valahogy nem tudtam, merre induljunk. Azt tudtam, hogy legelőször is jó versek kellenek, de azt is éreztem, hogy ezúttal még ez sem elegendő. Nem tudtam egészen pontosan mit akarok, csak éreztem. És egyszer csak ott volt előttem az, amire vágytam. Finy Petra tollából. Először a verseit olvastam, aztán az első regényét. Beleszerettem. Mármint nem Petrába, hanem a tehetségébe és abba, ahogyan dolgozik. De erről már írtam nektek itt az Anyakanyaron a Madárasszony című könyv kapcsán. Keressétek csak vissza! És amit akkor éreztem, azt most már közelről is látom, mert együtt dolgozunk az új lemezem anyagán! Azon vagyunk, hogy ne csak szép versek legyenek szép dalokként. Hanem annál sokkal több.
Nem magunk miatt öncélúan készülnek most ezek a dalok. Hanem tudatosan, rengeteg érzelemmel a gyerekek fülére, szívére szabva. Mint egy tündérkonyhában. Mindenki a legszebbet, a legigazabbat teszi bele abból, amije van. És miután mi mindannyian fiatal szülők vagyunk, zenészek, dalszerzők egyaránt, még a szülők is élvezni fogják. Igazi közös munka. Most először érzem azt, hogy igazán részese lehetek az alkotó folyamatnak. Ahogyan születnek a zenék, hozzá a versek. Vagy fordítva. Nem ismerjük még igazán egymást, mégis azt érzem, mintha tudná, mire gondolok. Talán mert összeköt minket egy csomó láthatatlan szál. A versek és a gyerekek szeretete? Vagy az életé? Nem tudom. Petra, te tudod?
Én is nagyon szerencsés ember vagyok.
Ha csak a két csodálatos lányomat és lelkes férjemet nézem. De ha a munkámra gondolok, akkor is ezt kell gondolnom. Amolyan szív-lélek-emberekkel vagyok körülvéve, akikkel a munka nem is munka, hanem inkább örömteli együttlét.
Amikor elkezdtem írni a második gyerekverses kötetem (az elején még Mesezene volt a címe), akkor még csak azt éreztem, hogy mire vágynak a lányaim: egy kis zeneiség és ritmus is kell a fülüknek. Ezért formában írtam meg a verseket. Persze meseíró lévén a mesebeli lények sem maradhattak el a szövegekből, és azt is sejteni kezdtem, hogy színes, elbűvölő képek illenének könyvhöz. Melyek csodálatos utazásra hívnak a fantázia világába.
Aztán megkerestem Szulyovszky Sárát, akinek a Volt egyszer egy című könyv megjelenése óta nagy csodálója vagyok. Sára igent mondott, amivel egy régi álmom vált valóra, vagyis végre lehet egy közös könyvünk.
Aztán megismertem a Kolibri Kiadó vezetőit, Balázs Esztert és Papp Miklóst, és biztos voltam benne, hogy ez a könyv nagyon jó helyen lenne náluk. Szívvel-lélekkel dolgoznának rajta, ahogyan én is tettem, és ahogyan Sára festette meg a képeket.
Aztán együtt dolgozhattam Lackfi Jánossal és Tóth Krisztinával, aki szerkesztői lettek a kötetnek, és rádöbbentem, milyen hálás lehetek sorsnak, hogy ilyen fantasztikus költőkkel ülhetek egy asztalnál. Azt hiszem, egy picit ők is belecsempésztek a szívükből, lelkükből az anyagba.
Aztán meghallgattam egy dalt, amely a kötet egyik verséből készült, Van nekem egy tündérem címmel. Csiszár Ferenc álmodott alá zenét, és Réka énekelte fel csodálatosan az éneket. Ekkor megint csak azt éreztem, hogy őszinte szeretet és szívből jövő lelkesedés veszi körül a kötetet. Hát csoda, hogy megjött a kedvem a dalszövegíráshoz?
Aztán születtek még zenék, születtek még szövegek, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy az óvodába sétálva, a levest kevergetve, az úszófelszerelést pakolgatva, ezeket a dalokat dúdolom. Mert valahogy beköltöztek a szívembe és a lelkembe, és nagyon is otthonosan mozogtak benne.
Talán azért, mert olyan kiváltságos helyzetben vagyok, hogy csupa szívvel-lélekkel élő emberrel vagyok körülvéve. Akikkel láthatatlan szálak fűznek egybe.
És hogy Rékával milyen láthatatlan szálak 
kötnek össze? Szinte egyidősek a gyerekeink, igaz, a nagyobbik gyermekével ő már túl van az iskolaválasztás izgalmán, én még csak most küzdök vele. Réka zenei iskolába járt, mindene a muzsika, és gyönyörűen énekel, én nagyon szerettem zongorázni, és sokat énekelek a gyerekeimnek. Réka számára kiemelkedően fontosak a mesék és a versek, mint ahogyan engem is ezek éltetnek. Réka bámulatos harmóniába simítja a művészéletet az anyasággal, én is igyekszem férjem hathatós segítségével így tenni.
Szóval igen sok láthatatlan szál köt minket össze. Talán pont annyi, amennyi egy különleges lemez megszületéséhez kell. Vagy nem így érzed, Réka?
Azt nem is álmodtam, hogy Petra így gondolja, de bevallom, jól esnek a sorai. Éppen ezért osztom meg veletek is. Mert persze hiszek abban, hogy mi teremtünk magunknak helyzeteket, de néha megesik olyasmi is, hogy fantasztikus embereket sodor mellénk az élet. Ezek áldott pillanatok, amiket meg kell élni, és jól elraktározni. Nehezebb helyzetekben ezek az élmények segítenek talpra állni. Hát ő Petra. Akinek a gyerekkönyveit már ismeritek. Az első regényét is remélem! Hamarosan pedig beavatunk benneteket a közös munkánk gyümölcsébe. Amit a most megjelenő kötetének versei ihlettek. És aki szeretne személyesen is találkozni Petrával és az új verseivel, az november 30-án megteheti. Bővebb információkkal feltétlenül jelentkezünk még. Ja! Én is ott leszek a bemutatón a zenekarral. Petra kívánságára eljátszunk egy-két dalt, ami a verseire íródott. Kívánok nektek is hasonló “nagy találkozásokat”!
Puszi: Réka
