Pakolok, csomagolok, készülök az ünnepre. Takarítok is egy kicsit. A lakásban meg a fejemben. Őrült időszak áll mögöttünk. Őrülten jó. Őrülten fárasztó. De összességében olyan, amilyenről régóta álmodoztam. Egy nagy zenekari bulival tettünk pontot a Tintanyulak évének képzeletbeli i betűjére. Aminek másnapján, fura módon az első érzések nem a megelégedettségről szóltak. Jött a szokásos pörgés utáni kiüresedettség érzése. És bár hiába tudom, hogy ez mitől van, miért van egyáltalán. Mégis mindig újra kell tanulni megbirkózni vele. Ha meg nem megy egyedül, akkor hagyni kell, hogy segítsenek azok, akik velem vannak. Úgy igazán. Mert rá kellett jönnöm, hogy nagyon sokan vannak körülöttem ezek az IGAZIAK. Így történt, hogy tegnap egymásnak adták a kilincset nálunk a barátaim. Fogalmam sincs, honnan tudták, hogy most nagyon kellenek.
Ancsával besegítettünk az Angyalkáknak és csomagoltunk egy-két vagy inkább egy-két tucat ajándékot. Alidám csak felugrott két percre. Ajándékot készített saját kezűleg. Szeptember óta készül az Ünnepekre. Karácsonyimádó. Mindene, hogy adjon másoknak. Szerintem ebben az évben nem is nagyon tudtunk találkozni. De eljött. Nem vádaskodott, hogy nem kerestem, elhanyagoltam. Csak jött. Jöttek Roniék is. Mondjuk neki könnyű dolga van a búskomor barátnők feldobásában, mert mostanában mindig jön vele Anna. Aki egy szeretetgombóc. Lassan 7 hónapos. Akinek a közelsége az illata, a varázslatos, most már kétfogas mosolya minden bút feledtet. Aki nem tudott jönni, az írt vagy hívott. Úgy telt el a nap, hogy mire észbe kaptam, besötétedett. A lakásunk karácsonyi pompájában még otthonosabb. Akármerre nézek, mindenhol egy-egy apróság valakitől, aki szeret, és akit én is nagyon szeretek. Egy csokor tulipán a dobosomtól. (A kedvenc virágom) Egy nagy adag gluténmentes bonbon Zsatyiéktól. A Madarász utcai kórház kis betegeinek ajándéka a hűtőszekrényen. Sok-sok szép pillanat a szívemben.
Pásztó, Zalakaros, Kecskemét, Székesfehérvár, Bük, Debrecen, Solymár, Győr, Szeged, Miskolc, Csömör, Szolnok, Hercegkút, Szigetszentmiklós, Törökbálint, Mosonszolnok, Velence, Nagyszénás, Sopron, Hévíz, Kapolcs, Nyíregyháza, Zamárdi, Békéscsaba, Göd, Rácalmás, Enying, Jászkarajenő, Mikepércs, Marcali, Paks, Cegléd, Győr, Gödöllő. Van olyan város, ahol kétszer, háromszor is játszottunk. Budapesten a Budapest Jazz Clubban is kétszer, a MOM-ban, az Akváriumban, a Gyerekszigeten, a CEU-n, Aquincumban, a Margitszigeten, Óbudán. Aztán még a Savoya Park, az Almásy tér, a Bazilika előtt, a Lurdy-Ház és az Eurocenter. Csak egy-két helyszín a sok közül, ahol egész évben megfordultunk, ahol bezsebeltük a sok-sok szeretetet, figyelmet, biztatást. Év közben csak mentünk és mentünk. Városról városra. És most végre erre is időt szakítottam, hogy végigvegyem, mi minden történt az idén.
Most már rend van a lakásban, rend van a lelkemben, a fejemben.
Jöhet az Ünnep! Boldog Karácsonyt!
Puszi: Réka
