Elkezdődött. Még épp hogy csak túl vagyunk november közepén, de visszavonhatatlanul elindult a karácsony előtti őrület. Karácsonyfák, díszek mindenhol. Az utcákon is elkezdték szerelni a világításokat. És mi is megsütöttük az első fahéjas, amorettós almás piténket. Készülődünk tehát. Ki így, ki úgy. Van egy barátnőm, aki szeptember óta rendszeresen tájékoztat minket, hogy már csak 136 nap van karácsonyig. Már december elején feldíszíti a fát, hogy minél tovább tartson az élmény. Ő nagyon várja, szinte gyermeki lélekkel készíti fel magát az ünnepekre. Szeretem ezt benne. De azt tapasztalom, hogy sokunkból kiveszett ez a lelkesedés a karácsony iránt. Szokás sopánkodni, hogy jaj, már megint kezdődik a téboly. Miért kell már novemberben mindennek a karácsonyról szólnia? Ez az egész ünnep egy rablás. Meg egyébként sem arról szól már ez, mint régen. Mondják azok, akik szerintem csak úgy általánosságban kiábrándultak a világból.
Miért miről szólt régen? Szerintem az illatokról,
a fényekről, az ízekről. És persze a vágyakról, amik vagy beteljesülnek, vagy maradnak tovább vágyak. Az örömszerzés semmivel sem összehasonlítható izgalmáról. A meghittségről, az összetartozásról. Nem gondolom, hogy ezek a dolgok kivesztek volna belőlünk. Pontosan ugyanúgy ott van bennünk, csak elő kell csalogatni. Sőt kötelező előcsalogatni! Hiszen a mi generációnk a soros. Nekünk kell hagyományt teremtenünk és megtanítanunk a gyerekeinket arra, hogy miről szólnak az ünnepek. Nagy felelősség, de nem olyan nagy feladat. Egészen apróságokkal is el lehet kezdeni a ráhangolódást. Akár kezdhetjük azzal, hogy nekiállunk apránként a gyerekekkel együtt csinosítani a lakást. Ideális vasárnap délelőtti program. Előbányászni mindenféle kacatot a szekrényből és közösen fabrikálni apró karácsonyváró dolgokat. Mi is fogunk majd nektek mutatni mindenféle klassz ötletet. Az ilyesféle közös kézműveskedésnek nem az a lényege, hogy minél szebb dolgokat hozzunk létre. És akármilyen kezdetlegesek is az elkészült művek, gondoskodjunk arról, hogy méltó helyre kerüljenek a lakásban. Nagyon szépek a fotókon vagy a tévében látható feldíszített lakások, de sokkal meghittebb, ha érezhető a kicsik és a mi kezünk munkája. Tudom, hogy sokakban merül fel, hogy oké, de honnan szerezünk be kellékeket? Vannak speciális boltok, nálunk is láthattatok már tippet. De legyetek szemfülesek. Én például néha az Aldiban szoktam rálelni mindenféle színes papírra, meg kiegészítőre, ami tökéletes a nem professzionális dekorálásra.
Az is fontos, hogy ne felejtsük el bevonni a családfőt is a készülődésbe. Nem arra gondoltam, hogy ültessük le gyöngyöt fűzni. A pasikat támadjuk más módon! Szerencsére egyszerű velük bánni, legalábbis e téren. Nem, nem akarom lebecsülni őket. De tapasztalatom szerint a kényszerű közös kézműves program helyett egy jó forralt borral, és egy finom sütivel tökéletesen le lehet venni őket a lábukról. És észre sem veszik, de az illatok és az ízek hatására bennük is el fog indulni az a folyamat, amit mi az ünnepre való készülődésnek nevezünk. Megígérem, nemsokára megosztom veletek a bevált forralt bor receptemet, de azt is felfedeztem már, hogy itt-ott lehet kapni remek üveges, jó minőségű, fűszerezett, forraltbornak valót is. Ha éppen nincs sok időnk, akkor is van megoldás.
Kezdetnek pedig az is elég, ha gyújtunk esténként egy-két gyertyát. Bár még csak november van tudom, de kezdjünk el rágondolni az előttünk álló szép időszakra. Tápláljuk a tüzet, hiszen ez a mi ősi dolgunk. Van gyufátok?
Puszi: Réka
