Köszi Mama!
A mai napot. Mert eljöttél velem meg a fiúkkal, meg a fiúk anyukáival, hogy részese legyél a meglepetésnek, amivel az anyukákat készülünk meglepni.
Köszi a tegnapit. Mert éppen panaszkodhatnékom volt. És te meg hagytad. És én csak mondtam és mondtam. És egyáltalán nem akartad megmosni a fejem, pedig lehet, hogy nem volt igazam. De tudtad pontosan, hogy most egyáltalán nem arra van szükségem.
Köszi, hogy a múlt héten velem voltál, mert egyedül voltam a sok teendővel. Egyébként bírtam volna egyedül, csak tudod néha jó ám, ha a közelemben vagy. Csak úgy.
Köszönöm, hogy lehet veled veszekedni is. Bár utálom utána magam, meg közben is, de kellenek a csörték. És lehet, hogy nem fog tetszeni, de jó, ha tükröt tartasz néha. Utoljára múlt hónapban vívtunk. Emlékszel?
Tavalyról az egyik legszebb emlékem, amikor megint csak nálunk voltál és én szokás szerint hulla voltam. Még ahhoz is fáradt, hogy zsörtölődjek. Talán még a fejem is fájt. Te meg megmasszíroztad az arcomat is. A kezeid között aludtam el. Azt is köszi, hogy amikor nagyon beteg lettél, akkor inkább meggyógyultál és nem lettél betegebb. Bár egyre gyakrabban mondogatod, hogy egyre öregebb vagy és már nem olyan könnyű a jövés-menés, sajnos ezt én még nem vagyok hajlandó elfogadni. Bocs. Viszont köszi az elmúlt évet.
Köszönöm, hogy fogtad a kezem, amikor anyává lettem.
Köszönöm, hogy elengedted, amikor nővé értem.
Köszönöm a gyerekkorom szépségeit, nehézségeit. Emberré tettek.
Köszönöm, hogy vagy. Köszönöm, hogy vagyok.
Puszi: Réka
