Vannak kifejezések, amelyektől a hideg ráz ki elég konkrétan és mindig rájövök, mennyire más volt a gyereknevelés harminc vagy negyven éve, mint most. Nem is olyan könnyű ezt az idősebb generációval megértetni, de talán nem is mindig kell. Mondok egy példát. A játszótéren a nagymamák általában azt mondják a kicsiknek: nehogy leessél nekem a csúszdáról! Mi, mai anyukák már tudjuk, inkább bátorítani kell a picit és ügyelni, hogy nehogy gond legyen. Ugye, ha azt mondjuk neki: nehogy leessél a csúszdáról, azt az üzenetet küldjük felé kicsit spirituálisabban gondolkodva: valami gond lesz, én tudom! – és simán azt üzenjük az Univerzumnak, legyen már valami kis balesetecske.
Én is simán elkövetem gyakran ezt a hibát, de olvastam, hogy végeztek egy kísérletet is a témában valahol. Megkértek gyerekeket, vigyenek át egy pohár vizet a szoba egyik végéből a másikba. Azok, akiknek azt mondták: vigyázz, ki ne löttyintsed! – kevesebben értek át teli vizes pohárral a túloldalra. Akiket biztattak, azoknak általában sikerült a kísérlet és ügyesen egyensúlyoztak át a pohárkájukkal.
A másik, amitől falra mászom, az az, amikor ezt mondja valaki lekicsinylően, biggyesztett szájjal: lepasszolta a gyereket. Mintha az, ha valakit megkérünk, vigyázzon egy-két órát a picire, esetleg átmegy a nagymamához az unoka, az valami alapvető slendriánság, vagy bűn lenne. Hát kérdezem én, melyik gyerek az, aki semmi másra nem vágyik, csak egy teljesen fáradt, idegesen kiabáló anyukára? Nem jobb annak a csemetének, ha anya esetleg néhány órácskát tud magára fordítani, ne adj isten, megenni egyedül egy egész ebédet, vagy elmenni kozmetikushoz, hogy ne mosogatórongynak érezze magát? Nem, ez nem lepasszolás, mert a gyereknek is fontos, hogy más szokásokat, más környezetet is lásson, mint az otthoni, ha ott biztonságban érzi magát. Mondom ezt úgy, hogy Rozi másfél esztendős múlt és soha ne aludt máshol, mint ott, ahol én vagyok és minden áldott este én fektettem le eddig. De hihetetlenül jó, ha egy vásárlásnál például a testvérem figyel rá öt percig, én meg meg tudok nézni egy pulóvert akár harminc másodpercnél hosszabban is egy áruházban. És nem, nem lepasszolom neki a gyereket, csak természetes, hogy amiben tud, ilyenkor ő is besegít. A kérdést passzolom le inkább, amikor a gyerek lepasszolásáról beszél valaki…
„Imádom” még azt, amikor egy idősebb hölgy elmondja nekem, mert megesett már ez: nem kéne még aludnia ennek a gyereknek? Este fél nyolc volt. Nem, nem kéne még aludnia, mondtam el neki. Mert nagyon ügyesen letehetem most aludni, csak akkor reggel négytől leszünk talpon, az meg kevéssé élvezetes, szerintem. Lehet, hogy régen volt valami gyerek munkaköri leírás, hogy a kicsiknek nyolckor aludniuk kell, de ezek a 2013-as, 2014-es évjáratok már eléggé más anyagból készültek. Rozinak annyi energiája van, hogy sokszor csak fél tizenegykor alszik el. Nincs több szunyálásra szüksége, ez van. És egy gyerek nem olyan, hogy köszönöm, visszaviszem a gyárba, mert szeretnék egy kevesebb energiával rendelkezőt, aki tizenkét órát alszik éjjel. Nem, valahogy bírni kell és kész. És olykor nem lepasszolni a gyereket, hanem megpróbálni nélküle is kikapcsolódni kicsit, hogy ne Szörnyella de Frász legyen az anyja, hanem egy vicces anyuka, aki értékeli, hogy milyen szépen rajzol egy vonalból bácsit a rajzfüzetébe… mert az igenis bácsi, én látom benne és kész!
Szabó Patrícia
újságíró, blogger
