Az egyik barátnőm mondja gyakran, hogy nem is érti, miért nem készítik fel az édesanyák a lányaikat, hogy a gyereknevelés tulajdonképpen piszok nehéz és nagy meló. Jó kérdés, tényleg nem tudom, kit és mennyire ér váratlanul egy csomó dolog. Én azt szoktam mondani, akinek túl nagy az egója, az ne vállaljon babát. Vagy pont vállaljon, ugye… sok embert látok magam körül, aki tényleg teljesen kikészül attól, hogy már nem ő az Univerzum középpontja és nem körülötte forog minden. Tisztelet a kivételnek, de sokszor férfiak azok, bár anyukákkal is találkozom, akiket nehezen érint, hogy már a mosdóba sem járhatnak egyedül és nem úgy mehetnek el bulizni, ahogy régen. Nem mondom, néha erősen tudna vágyni az ember egy hosszú, kádban való ejtőzésre, egyedül… vagy egy nyugodt hajmosásra, nekem ez volt minden vágyam Rozi első fél esztendejében, mert hosszú hajjal teljesen kilátástalannak tűnt egy ilyen ügy. De azt gondolom, hogy az első-második nehezebb év olyan hamar elrepül, hogy nem szenvedünk nagy kárt akkor, ha kihagyunk néhány óriási nagy partyt… lesz még rá időnk bőven!
Az egész anyukaságban az egyik olyan dolog, amit legjobban szeretek, hogy nagyon hamar új barátokra lel az ember. Anyukákra, akik ugyanúgy küzdenek a fáradtsággal, a fogzással, a nem alvással, mint a többi kismama. Mint mi. Valahogy hirtelen egy húron pendül az ember másokkal, mert ugyanolyan problémákkal küzdünk és jó néha kipanaszkodni magunkat egymásnak. És innen kapja az ember a legjobb ötleteket, tippeket is. Hogy hol lehet cuki felsőt kapni nem túl borsos áron, melyik homeopátiás szert honnan lehet beszerezni és melyik bölcsiről mondanak jót. A szülés után beindul a mamavonal már a kórházban és sorstársak leszünk. Aztán a játszótéren, a sétáltatásnál, a foglalkozásokon találkozhatunk újabb és újabb mamikkal, akikkel jó beszélgetni, eszmét cserélni. Nagyon, de nagyon sokat segíthet ez. Persze, ehhez nem árt kimozdulni. Itt a tavasz, tessék elindulni a babakocsikkal…a kicsiknek is sokkal jobban jön egy mosolygós, másokkal együtt nevető anyuka, hisz most már mi vagyunk a minta és ez nagy felelősség!
Szabó Patrícia
újságíró, blogger
