A meglepetéseket mindenki szereti. Mi, felnőttek is, még ha ezt nem is áruljuk el mindig, de a gyerekek pedig még inkább. Két példa. Micsoda izgalom a csokitojásban rejlő meglepetés-ajándék után kutatni, rázogatni a boltban, hogy vajon mi lehet benne. Felnőttfejjel pedig a szerencsesütiknek örülünk meg nagyon, és kíváncsian böngésszük, vajon melyik nagy életigazság került bele éppen papírra vetve. Lehet, hogy innen jött az ötlet, hogy készítsünk meglepetés-muffint? Vagy esetleg onnan, hogy a muffin már az ember lányának (és néha a gyerekének) is a könyökén jön ki, bár kétségtelen, hogy annyiféleképpen lehet variálni, hogy nehéz unalmas muffinokat sütni. (azért néha mégis sikerül :-)
Na, akkor most jöjjön egy különleges változat! Egészségtudatos füleinket most fogjuk be egy picit, mert ez bizony édes lesz, nem is kicsit. A kalóriákat se számoljuk meg. Arra gondoljunk, hogy nyár van, és egy hétvégi gyerekbulin ezt simán leugrálják a kicsik, no meg a nagyok is. A lényege az, hogy elkészítünk egy rendkívül egyszerű muffintésztát, de az lesz a turpisság, hogy egészen különleges tölteléket alkalmazunk, méghozzá lehetőség szerint minél többfélét. Így aki óvatlanul egy muffin után nyúl, nem fogja tudni, hogy mit választott, meglepetés lesz, hogy mit rejt a sütije :-)
Leplezzük le a nagy titkot, hogy mi is kell hát hozzá!
Hozzávalók:
- 2 csésze natúr joghurt
- 2 csésze nádcukor
- 2 csésze liszt
- 1 evőkanál vaníliáscukor
- 1 evőkanál sütőpor
- 1/2 dl étolaj
- 4 tojás
- csokiszeletek (kókuszos, földimogyorós, tejszelet)
- cukorral bevont drazsék (csoki, földimogyorós)
Így készül:
Hát először is beszerezzük a gyerekek összes kedvencét. A karamellás-földimogyorós szeletet, a kókuszosat, meg a drazsékat, ízlés szerint. Kicsomagoljuk, egy tálra tesszük (és megpróbáljuk megállni, hogy folyamatosan nassoljunk belőle… Nehéz lesz!) Közben egy keverőtálban elkészítjük a világ legegyszerűbb, “mindent bele” muffintésztáját. Kezdjük a joghurttal, mehet rá a cukor, a vaníliával, a liszt a sütőporral, ráütünk 4 tojást egészben, és rákanalazunk némi étolajat. 
Összekeverjük, akár még a robotgépet sem kell hozzá elővenni, anélkül is gyönyörű könnyű, habos, fényes tésztát kapunk. Fogjuk a muffinformákat. Mi most szupermarketben színes szilikonformákat vettünk, ezekből rendkívül könnyen kicsusszan majd az olajos tészta. Félig töltjük. Elhelyezzük benne a meglepetéseket. Néhány drazsé, egy kocka ilyen, egy másikba egy kocka olyan csoki. Fontos, hogy ne sima tej- vagy étcsokit veszünk, hanem olyat, amelyik maga is elég testes és jellegzetes édesség. Befedjük a tésztával, és bedugjuk a sütőbe, 180 fokon, kb. félórára. Aranybarnára sütjük. A finom tésztába harapva muffinról muffinra más íz fogad majd, bár tény, hogy a csokik elolvadnak, belesülnek a sütibe, a jellegzetességüket megőrzik majd. Tipp: ha picit jobban szeretnénk egyben tartani a “tölteléket”, akkor az első réteget süssük 2-3 percig, amíg picit megszilárdul, és úgy tegyük rá a csokit, és csak azután fedjük be. Így jobban a közepén marad. További teendő: arassuk le a babérokat, hogy ilyen finomat sütöttünk! :-)
Ha felnőtt verzióban is sütnénk, és kihagynánk a csokiszeleteket, akkor úgy is variálhatjuk, hogy a muffinok közepébe egy-egy gyümölcsszemet, egy-egy kanál lekvárt, vagy mogyorókrémet, diót, aszalt gyümölcsöt rejtünk. A lényeg, hogy ezzel a tésztával tuti nem foghatunk mellé, biztosan nem marad egy morzsa sem belőle, minden vakációs és hétvégi buli sztárjai lehetünk vele! Jól hangzik, nem igaz?
Puszi: Réka és Gabi
