Élet egy négyéves, cserfes királylánnyal, akit tigrisnek kell szólítani.
Azt hiszem, ebben az egy mondatban mindent leírtam róla, ami most jellemzi. Csak apró adalékokkal tudok még hozzájárulni a történethez, ami négy évvel és kilenc hónappal ezelőtt kezdődött. Egy gyönyörűséges kislány életének kezdetéhez.
A nagypapája csak S.Benemáll-nak szólítja, mert tényleg képes arra, hogy reggeltől estig jártassa azt a csöpp száját. Amikor megszületett, Ribizlinek becézte a tesója, mert annyira pici kis szája volt, és pont akkorára tudta összehúzni, mint egy ribizliszem.
Talán nem véletlen, hogy mostanában 
vagy azt játssza, hogy anyuka, és kendővel magára köti a babáját, ahogy azt most divatos. (Megjegyzem, nagyon gondos anyuka már most.) Amikor éppen nem anyuka, akkor meg ő lesz baba megint. A harmadik eset pedig, amikor tudni véli, hogy hamarosan kistesója születik. Meggyőződésében eltántoríthatatlan, sőt szívesen osztja meg édes titkát másokkal is, picit kellemetlen helyzetbe hozva ezzel szüleit, és vizslató tekintetek kereszttüzébe mamája hasát. Hiába a tények, hiába az ellenkezés, neki kistesója lesz. (DE NEM! :-)
Aztán itt van ez a szerelem téma. Azt kell mondanom, hogy ez a kis négyéves rendkívül felvilágosult hölgyemény. Még szerencse, hogy tudását szívesen megosztja másokkal is. Anyukája így tudta meg, hogy hogyan kell csókolózni. De szerencsére a kislány szerint csak az esküvő után illik ezt megtenni. Huhh. Hogy mikor lesz az esküvő? Hát holnap. Ajjajjaj.
Barátságból jeles. Nagy társadalmi életet él Tigris. Az oviban is van neki legeslegjobb. Meg az ovin kívül is. Csodálatos látni, mennyire ragaszkodnak egymáshoz Lucával. Sőt inkább megható. Képesek sírni egymás után. Jó persze, néha civakodnak, de alapvetően rajongva szeretik egymást.
A tesójával is. Akit egyfolytában puszilgatni akar. Egy majdnem tízévest! Néha sikerül neki, mert még a kiskamaszt is le tudja venni a lábáról.
Hogy őt mivel lehet levenni a lábáról? Mindennel, ami csillog. Vagy amivel kenegetni lehet az arcot, a körmöt. Több a sminkcucca, mint egy átlagos felnőtt nőé. És nem fél használni!
Most meg bulira készül. Szülinapi partyra. A meghívottak listája összeállt. Inkább leszűkült, helyhiány miatt. Mert egyébként mindenkit el akart hívni. Lesz torta. Lila. Meg fagyi, mert abból sosem elég. Reggelire, ebédre, vacsorára is azt enné, ha tehetné. A ruha is kiválasztva. Pontosabban megrendelve. Olyan ruhát akar viselni a szülinapján, amilyen a pompom-lányoknak van. Anyukának fájhat a feje. Most a ruha miatt, később meg…
Ez a „négyévescserfeskirálylányakittigrisnekkellhívni” az én lányom. Próbáltam elemelni a történetet, mert ha azt írom le, amit igazán érzek, akkor valószínűleg életem legcsöpögősebb, legsziruposabb, legnyálasabb posztját írom meg. Ehelyett most csendben bőgök, mert úgysem látjátok. Boldog vagyok, hogy ilyen gyerekeim vannak. Hálás és boldog!
Puszi: Réka
