Ha egy jó tündértől kívánhatnánk a gyermekünknek három dolgot, valószínűleg a legtöbb szülő ugyanazt kérné: kiegyensúlyozott életet, jó munkahelyet, tisztességes fizetést. Vagyis azt, hogy az élete boldogan és anyagi biztonságban teljen. Ez azonban nem csak a mesékben válhat valóra – sőt, még gazdagnak sem kell lennünk ahhoz, hogy ezt megadhassuk neki.
Természetes, hogy szülőként a legjobbat szeretnénk a gyermekünknek. Legfőbb célunk, hogy stabil alapokat biztosítsunk neki, amelynek köszönhetően megvalósíthatja az álmát, és felépíthet egy olyan életet, amelyre vágyik. Ez a terv azonban sokszor már az egyetemi jelentkezésnél elbukik. Az álomszakma ugyanis nem ritkán borsos tandíjjal jár együtt. A vágyott karrier belépőjének megváltásához tehát nem kevés pénzre lehet szükség, amelynek előteremtése számos családnak komoly fejfájást okozhat.
Nem adják ingyen az álmokat
Manapság egyre nehezebb államilag támogatott képzésekre bejutni. A költségtérítéses tanulást pedig nem mindenki engedheti meg magának. A kommunikáció- és médiatudomány szak például 2020-ban – a három legnépszerűbb egyetem tandíjának átlaga alapján – 285 ezer, a pénzügy és számvitel képzés 337 ezer, a pszichológia szak 300 ezer, míg a mérnökinformatikus képzés nagyjából 310 ezer forintba kerül félévente, ha gyermekünk csak fizetős helyre kerül be.
És ez még nem minden! Hiszen a továbbtanulásnak egyéb költségei is vannak. Ha ugyanis gyermekünk egy másik városban lévő főiskolát vagy egyetemet nézett ki, akkor számolnunk kell az utazás, illetve a lakhatás havi díjával is. A szükséges tanszerekről és elektronikai eszközökről pedig még nem is beszéltünk.
Hogyan faraghatjuk lejjebb a költségeket?
Például azzal, ha nem mindenből a legdrágább lehetőséget választjuk. Tehát használt laptopot veszünk, gyermekünk kollégiumba költözik, esetleg csak egy szobát bérelünk neki, nem egy komplett lakást, és álmai szakmáját nem a legdrágább egyetemen, hanem egy olcsóbb – mondjuk, félévente 200 ezer forintos – képzésen tanulja meg. Sok esetben ugyanakkor még a lefaragott költségekkel is több mint 2,2 millió forintot visz el a továbbtanulás 3 év alatt, az étkeztetést nem számolva. (!) Ezt pedig egy összegben nem könnyű előteremteni – főleg, ha több gyerek is van. Nézzük, mik a lehetőségek, ha nem akarjuk feladni gyermekünk álmát.
Könnyen jött hitel, hosszú távú tartozás
Fiatal egyetemistánk felvehet például diákhitelt az oktatás költségeinek fedezésére. Elsőre talán kedvezően is hangzik, hogy ráér majd törleszteni, ha befejezte a tanulmányait. Így viszont egy jókora adóssággal a hátán fog belépni a nagybetűs felnőtt életbe, ami jelentősen megnehezítheti a későbbi karrier útját. Nem biztos tehát, hogy ez a legjobb megoldás.
A szülői segítség
Ha nem szeretnénk, hogy gyermekünk már a húszas évei elejére komoly adósságot halmozzon fel, akkor a saját pénzügyi lehetőségeinket is jobban meg kell vizsgálnunk. Felvehetünk például mi is egy szabadon felhasználható kölcsönt, ám ennél sokkal jobb megoldás, ha előre gondolkodunk és időben lépünk.
A nyugodt, anyagilag kiegyensúlyozott jövő ugyanis nemcsak a gazdagoknak adatik meg, hanem mindenkinek, aki felismeri a előtakarékoskodásban rejlő lehetőségeket.Így például, ha nem az egyetemi ponthatárok nyilvánosságra hozatalakor akarjuk kapkodni a fejünket a hirtelen jött kiadások között, érdemes már gyermekünk születésekor – vagy javasolt 8 éves koráig – elindítani egy gyermek célú megtakarítást. Ugyanis 10-18 év alatt még úgy is jelentős összeget gyűjthetünk össze, ha csak havi néhány ezer forintot fektetünk gyermekünk továbbtanulásába.
Lássuk a lehetőségeinket!
A gyermek előtakarékossági lehetőségek között találhatunk állami, banki és biztosítói megoldásokat. Ezek azonban nagyban különböznek egymástól, így a döntés előtt érdemes megismerni az egyes formák főbb jellemzőit. Az államnál vezetett Babakötvénybe és a banki gyermek megtakarítási számlára például szabadon, bármikor bármekkora összeget befizetünk. A biztosítói gyermek megtakarítás esetében ugyanakkor minden hónapban legalább 8000 forintot fixen be kell dobunk gyermekünk jövőjének virtuális malacperselyébe, amit az első években nem is szüneteltethetünk. A rugalmas befizetésnek azonban ára van. A Babakötvényhez ugyanis csak gyermekünk férhet hozzá és ő is csak akkor, ha már betöltötte a 18. életévét. A banki megtakarításoknál pedig – bár korlátlanul hozzáférhetünk – az alacsony kamatokkal “fizetünk” a rugalmasságért. Éppen ezért ez a konstrukció inkább a pénzügyi tudatosságra neveléshez lehet haszon segítség, mint a hosszú távú takarékoskodásra.
Ha viszont a hosszú távú megtakarítás a cél, akkor a Babakötvényt vagy a biztosítói megtakarítást érdemes választani. Előbbi ugyanis infláció + 3%-os garantált kamatprémiumot ad teljesen költségmentesen, emellett pedig évi maximum 6 ezer forintos állami támogatást is. Utóbbi esetben pedig tapasztalt befektetési alapkezelők forgatják a pénzünket a lehető legjobb hozamok – átlagosan 5-8% – érdekében. Ha tehát például gyermekünk születése óta 8 ezer forintot fizetünk havonta megtakarítási számlára, akkor majdnem 3 millió forintot gyűjthetünk össze neki 18 év alatt. Ám ha csak 6 éves korában kezdjük el, akkor a fenti összeg alig több mint fele, vagyis 1,6 millió forint lesz a végeredmény 12 éves futamidővel. 10 év alatt pedig már csak havi 13 ezer forint befizetésével érhetünk el ehhez hasonló összeget.
Döntsünk időben!
Látható tehát, hogy akármelyik megoldás mellett is döntünk, a legfontosabb, hogy időben megtegyük az első lépést. Ismerjük ugyanis a mondást: az idő pénz. A tétovázással pedig tetemes mennyiségű pénztől eshetünk el – például több éves hozamtól, illetve egyes esetekben akár az állami támogatástól is. Ez pedig jelentős hiányt is eredményezhet gyermekünk továbbtanulásakor.
