Ha az Izával és a vele közösön megélt élmények után kutatok, valahogy mindig a nagy beszélgetések, mókázás, áttáncolt éjszakák jutnak eszembe. Talán nem véletlen, hogy éppen most hozom el nektek, amikor éjjel-nappal lázasan készül a szombat estékre, mert most rajta a sor. Neki kell meghódítania a táncparkettet.
Izukám! Nagyon irigyellek! Nem sárga irigység ez, hanem szeretettel teli. Mivel én is átéltem, tudom, milyen álomszerű heteket élsz át, még akkor is, ha néha minden porcikád sajog. És olyan izmok létezéséről szerzel tudomást, amiről eddig nem volt fogalmad. Nagyon régen beszélgettünk. Nem is tudom megmondani a napját. Sokkal jobb lett volna egy tea mellett csevegni a régről meg a mostról. De annak is örülök, ha ilyenformán kapunk hírt rólad. Hogy bírod a kiképzést? Mi az, amit eddig adni tudott neked a tánc? A család hogy viseli, hogy most másképpen vagy más állapotban? Egyáltalán hogy telnek a mindennapjaitok? Jaj, de furcsa, hogy hosszú éveken át mindent tudtunk egymásról, most meg… Én is csak annyit tudok, mint bárki más. Örömmel konstatálom, hogy az a harmónia, ami körülvett, most is ugyanúgy sugárzik rólad, no és az örök optimizmusod. A két gyönyörűséges tündérlány pedig mindig elvarázsol. Elárulok egy titkot. Amikor utoljára láttalak a lányaiddal, már a szívem alatt hordtam Rebekát. Vágyakozva néztem a csodaszép aranyhajú lányaidat. Azóta nekem is van egy hajas babám. Te nem vágysz egy kis pasira? :-)
Édes Réka!
Nekem pedig az utolsó nagy közös bulink, 
az a szülinapod ugrik be, amire egy méretes plüssbékát kaptál tőlem. Békának szólítottalak már évek óta, a telefonomban a mai napig így van elmentve a számod, innen eredt az ötlet. Igaz, nem tűnt volna annyira eredetinek, ha nem lett volna kicipzározható, hatalmas szája, és az a bizonyos kis meglepetés a nyelvére hímezve… Rögtön megértetted a jókívánságomat. “Bekapta a legyet!”- csillant föl a szemed, és percekig nevettünk. Azóta van két gyönyörű gyermeked, és bár nem találkoztunk régóta, mindig követem a Veletek kapcsolatos eseményeket. Leginkább a közösségi oldalad alapján tájékozódom. Örülök, ha Beni karateversenyt nyer, vagy ha Rebeka debütál a videoklipedben (annyira gyönyörű, látod, teljesült a kívánságod…), de férjed rövid bejegyzésein is sokszor mosolygok, annnnnyira “Bencés”, és ezt úgy szeretem… És még valamit feltétlenül meg kell említenem: imádom a szüleidet, a fényképekről süt a büszkeségük, szeretetük, értetek való rajongásuk, és én már csak tudom, hogy milyen fontos, hogy a Családra mindig számítani lehet. Puszilom Őket.
Éjszaka írok Neked, máskor nem is lenne időm, az utóbbi hetekben kicsit összefolynak a nappalok. Forgatás, táncpróba, család, próbálok találni valami összhangot, de ez szinte lehetetlen. Azért nem maradok le Anna zongorafellépéséről, és Sári arcát is én festem fehérre a farsangra. (Lebeszélhetetlenül múmia akart lenni. Szép múmia. Ez annyit tesz, hogy a fásli alól ki kell kandikálni a két copfnak). Szerencsére Zoli idáig hozta-vitte őket, csak mostanság kezdett Molnár Ferenc: A doktor urat próbálni Zalaegerszegen.
Igen, fáradt vagyok, de imádom ezt a kihívást. Élvezem minden pillanatát. Naponta négy órát próbálunk, hétvégén is, de szükség is van rá, ha az ember lánya úgy akarja megállni a helyét, hogy OTT már csak a könnyedség, lazaság és elegancia látszódjon, a küzdelmet pedig hátrahagyja a próbaterem falai közt. Sokan meglepődnének, ha látnák, milyen komoly edzések folynak. A két hónap felkészülés különösebb felvezetés nélkül, rögtön egy versenytánc betanulásával kezdődik. Olyan ez, mintha a nyelvtanulást a legkacifántosabb nyelvtörőkkel indítanánk. Nincs meg az alap táncos “szókincsünk”, ezért rengeteg türelem és kitartás kell a sikerhez. Szerencsére párom, Cseh-Szakál Tibi nagyszerű tanár, a humora pedig fergeteges, rengeteget nevetünk.
Mit kaptam eddig a tánctól? Kicsit talán magamat. Vissza.
Amikor Tibit először megláttam az első hivatalos találkozón, 
azon tűnődtem, honnan is ismerem Őt. Aztán rájöttem: Ő Mr. Irdatlan a Hihetetlen család című rajzfilmből!!! Egy Szuperhős, határozott arcéllel és hatalmas felsőtesttel… Gondoltam, az első próbán meglepem egy pólóval, amire rávasalom rajzfilmbéli mását. Aztán, ahogy keresgéltem a neten a képek között, csupa olyat találtam, amin a párja is rajta van. Nyúlányka (magyar hangja Gubás Gabi) is szuperhős volt valaha. Most azonban csak a családra koncentrál: három gyermeke mellett, a kihagyott 15 év alatt teljesen megfeledkezett régi önmagáról, igazi mintafeleség és anya. Aztán egy kihívás kapcsán újra kénytelen szuperhőssé válni, és rájön, mennyire hiányzott neki ez az énje, és hogy a kettő tulajdonképpen remekül megfér egymással…
Mondanom sem kell, hogy mindjárt két pólót gyártottam, és mindkettejüket rávasaltam. Mr. Irdatlant és Nyúlánykát. Amolyan egyenmeznek magunknak… A Kihívás adott… És biztos vagyok benne, hogy a Tánc előhozza a régi énemet, Tibi pedig igazi szuperhőst farag belőlem :-))))….
(aki kíváncsi rá, a Facebookon, Varga Izabella oldalán követheti az eseményeket)…
A mi Izánk hajnali fél háromkor írta ezeket a sorokat. Ugye nincs kétség afelől a bizonyos szupererő felől? Ha mégis lenne egy aprócska, nézzétek Szombat esténként Izát és táncpartnerét. Hogy mire számíthattok tőle? Bár nem láttam egyetlen próbát sem, de ismerve őt, bőven lesz részünk humoros, vidám és szenvedélyes pillanatokban. Szurkoljatok neki és szavazzatok Izára!
Puszi: Réka
