Mondjuk nem újabb, hiszen azték és inka régészeti források szerint legalább 6000 éve ismeretes ennek a növénynek a termesztése, de bizony mifelénk sokan nem is hallottak róla még. Pedig érdemes! Van ennek a növénynek egy nem túl szép neve, hiszen a disznóparéjfélék családjába tartozik, de ha azt mondjuk, hogy Amerikában a nagy földrajzi felfedezések előtt bizony a babbal, kukoricával, burgonyával egyenértékű élelmiszer volt az őslakosok számára, mindjárt másképp hangzik, nem igaz? :-)
Később persze változott a rangja, és Európában 
sokáig nem is volt ismeretes, csak a hetvenes években a bioőrület kezdetével lett népszerű. Ez egy kétszikű, zárvatermő növény, a szél porozza be, ezért sok faja kereszteződött. Szegfűvirágzata többféle színű lehet. Dísznövényként leginkább a vörös virágú fajta terjedt el. Fogyasztani pedig a zöld leveleit is szokták spenóthoz, mángoldhoz hasonló elkészítési módokkal, de leginkább a magjáért szeretjük, hiszen az számos értékes összetevőt tartalmaz, fehérje, zsír, rost és ásványianyag tartalma rendkívül magas, miközben szénhidráttartalma alacsonyabb a hagyományos gabonafélékkel összehasonlítva. Jelentős mennyiségű lizint is tartalmaz, amelyről talán kevesen tudják, hogy ez egy esszenciális aminosav, amely érelmeszesedés ellen jó, gátolja a rákos sejtek kialakulását, és az izomépítésben és regenerációban is hasznunkra lehet. Az amarántban sok a vas, a kalcium a cink és a magnézium, de a B1 és E-vitamin mellett még C-vitamint is tartalmaz. Élelmi rostanyaga is jelentős, és hát az sem elhanyagolandó tény, hogy gluténmentes diétát folytatók is fogyaszthatják.
És hogy mire is használjuk a bioboltban megvásárolt amarántot? Ezek többnyire puffasztott, pattogatott, extrudált termékek, úgyhogy keverhetjük simán müzlibe, vagy joghurtba is a kis golyókat. Szoktak belőle kását, krémlevest is készíteni, bevalljuk, ezzel még nem kísérleteztünk, és állítólag panírozáshoz is remek. Az íze semleges, szóval akár sós, akár édes ételhez szeretnénk felhasználni, mindkettőhöz remekül passzol. Diétás étrendbe is jól illeszthető, akár súlycsökkentésről, akár cukorbetegségről vagy lisztérzékenységről van szó. Ha sütünk vele, akár kenyeret, akár valamilyen édességet, akkor járunk a legjobban, ha keverjük egy-kettő, vagy egy-három arányban búzaliszttel, tönkölyliszttel. Az alábbi süteményreceptben például isteni az amaránt, könnyű, levegős tésztát kapunk. A trükk pedig annyi, hogy mindent a joghurtos poharunkkal mérünk, így egészen biztosan tökéletes lesz a sütink.
Amarántos süti
Hozzávalók:
- 2 pohár joghurt
- 1 pohár amaránt
- 2 pohár liszt
- 1 pohár nádcukor
- 1 sütőpor
- 1 vaníliáscukor (vagy 1 teáskanál vaníliakivonat)
- 1 citrom reszelt héja
- 3 egész tojás
- 1/2 dl étolaj
- gyümölcs (friss, vagy aszalt)
Így készül:
Fogjuk a joghurtot, kikanalazzuk egy nagy tálba. Utána ugyanazzal a pohárral kimérjük a lisztet, az amarántot, a cukrot, és ezt is a keverőtálba tesszük. Mehet rá a sütőpor és a vanília is, meg egy citrom reszelt héja. Hozzáadunk 3 egész tojást, és egy fél deci étolajat (olívaolaj ez esetben nem igazán jó!), és lazán összekeverjük. Fogunk egy tepsit, lehet szögletes, kerek, vagy akár muffinforma is, mint most nálunk, és kivajazás nélkül – hiszen olajos a tésztánk – belekanalazzuk. Megszórjuk ízlés szerint friss vagy aszalt gyümölccsel. Mi most nem tudtunk az eper csábításának ellenállni, de nagyon finom lesz akkor is, ha meggyet, barackot, vagy éppen fahéjba forgatott almakockákat dobálunk bele. Nagyon gyorsan kész és nagyon gyorsan elfogy! Próbáljátok csak ki!
Puszi: Gabi és Réka
