Kezdőőőőődik!!!

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , ,




Kezdőőőőődik. Most már tuti. Nincs visszaút. Nincs több addig alszunk, ameddig akarunk. Holnap fél hétkor csörögni fog az óra. És ami még rosszabb, holnapután is, és azután is. Tudjátok, mit szoktam először megnézni az iskola honlapján? Hogy mikor lesznek a szünetek. De kérve-kérek mindenkit, ne áruljon el a fiamnak. Ő szeret iskolába járni, és én is szeretem, hogy iskolába jár. Meg nagyon cuki a tanító nénink, az osztálytársak. Az iskola is szuper, de azért lenne egy-két ötletem, hogyan lehetne kényelmesebbé tenni az iskolás létet. Itt van például az első óra. Miért nem kezdődhet 9-kor? Nyáron ugyanis fél nyolc és nyolc között keltünk, kényelmesen és kipihenten. Nem lenne jobb, ha a sok zombi helyett (ezek vagyunk mi, akik reggel próbáljuk a gyerekünket beterelni az iskolába, remélem, senkit nem sértek meg ezzel) mosolygós, friss és üde szülők repkednének az iskola felé gyermekeikkel?

Aztán ejtsünk szót a cipekedni valókról. Tudom, hogy van olyan iskola, ahol nem kell hazavinni a könyveket, de a legtöbb helyen még mindig hozza-viszi a gyerek a sok cuccot. És hiába a spéci iskolatáska, mégis nagyon nehéz. Főleg, ha hurcolni kell mellé az edzőcuccot, a zongorakottát. Nehéz, és szerintem a mai világban már lehetne valami alternatív megoldás erre. Jó, most nem tudok mondani semmi épkézlábat, de lehetne.

És a lecke? Brrrr. Hiába csinálja meg a gyerek a suliban, azt ellenőrizni kell otthon. Amikor már fáradt a gyerek, és tök jogosan tiltakozik, hogy egész nap tanulnia kellett, akkor most miért nem játszhat kedvére. Tudom, hogy nem várható el egy tanártól, hogy huszonakárhány gyerek leckéjét ellenőrizze, de fölöslegesnek tartom, hogy megcsinálják a leckét, a tanár pedig leellenőrzi, hogy kész van-e. Nem azt, hogy jó. Vagyis egy kicsi gyerek joggal gondolhatja, hogy akkor az ő leckéje rendben van. És egyáltalán nem érti, hogy az anyukája miért akarja felülbírálni a tanító nénit.

És azt sem szeretem, hogy a jelenlegi oktatási rendszer arra épít, hogy mit nem tud a gyerek. Mikor a pozitív megerősítés, annak a vizsgálata, hogy magához képest hol tart a gyerek, sokkal fontosabb lenne. Tudom, hogy akad néhány olyan iskola, ahol erre is van lehetőség, de én most az átlagról beszélek.

Lássuk csak, mit nem szeretek még. A kajáltatásukat. Miért kell, hogy a legtöbb menza lepukkant legyen? Miért kell, hogy a gyerekek éppen csak fogyasztható ételeket egyenek? Az én gyerekeim, amíg nem jártak oktatási intézménybe, imádták a főzelékeket. Most, ha kimondom, hogy spenót, vagy tökfőzelék, sikítva menekülnek el.

És a legfontosabb dolog. Mikor jönnek rá az illetékesek, hogy amíg nem becsülik meg a pedagógusaikat, addig ez a sok-sok probléma nem fog változni? Hiszen alig lesz valaki, akinek lesz kedve kreatívan gondolkodni a gyerekek érdekében. Hogy könnyebbé, élvezetesebbé tegyék számukra az iskolás éveket. Hogy megtanítsák őket tanulni, és élvezni azt, hogy minden nappal egyre okosabbak lesznek. És rávezessék őket arra, hogy csak rajtuk múlik, hogy mit érnek el az életben.

Tudom, hogy a bejegyzésem eleje komolytalan nyafogásnak tűnik, mint ahogy egy része az is. De azt is tudom, hogy nagy a felelősségünk abban, hogy hogyan segítjük a pedagógusokat, még akkor is, ha sokszor nehezünkre esik. Úgyhogy akkor nagy levegő, éééés hurráááá, kezdőőőőődik! :-)

És hogy legyen azért valami ajándék is erre a komoly alkalomra, készültünk meglepetéssel. Töltsétek le itt: Baglyos és robotos órarendek és címkék! Sok sikert az új tanévhez!

Puszi: Réka