Tisztán emlékszem kisgyerekkoromból, amikor reggel korábban keltem, mint a szüleim, milyen jó móka volt le- és felpakolni a könyveket a könyvespolcról. Az a pillanat is megvan, amikor betegen a nappaliban fekve a láztól erőtlenül a könyvespolcon lévő könyveket bámultam. Belém ivódtak a címek, pedig akkor még nem sokat jelentettek, semmi közöm sem lehetett még hozzájuk. Ingmar Bergman: Színről színre, Ancsel Éva: Küszöbök, és sorolhatnám. Azokat az estéket pedig különösen imádtam, amikor a nagyszüleimnél aludtunk. Akkor anyához bújtam a nagyágyon. Ő olvasott a kislámpánál. Olyan nyugalom áradt szét bennem. Hallgattam, ahogy tovább lapoz, és meg sem mertem moccanni, nehogy megzavarjam. Ez a kép később újra felbukkan az életemben. Csak akkor már Bencéhez bújok (a férjem). 17 évesen szerettünk egymásba, meg a könyvekbe, vagy a sok könyv által szerzett tudásába szerettem bele én, nem is tudom már… Felolvasott nekem, könyveket nyomott a kezembe. Így rágtam végig magam Kunderán, vagy szerettem bele Lautrecbe. Egy vizsgaidőszakban, amikor Bence napokig csak a könyveket bújta, egy szuszra olvastam el az Exodust. Ha jól emlékszem, még enni sem keltem ki az ágyból. Csak olvastam, olvastam.
Imádom a könyvek illatát. Az új könyvekét, és a régiekét is.
Ha vendégségbe megyek, azon kapom magam, hogy azt keresem, milyen könyvek vannak a lakásban. Nem mintha messzemenő következtetéseket lehetne levonni, hiszen attól, hogy ott vannak, nem biztos, hogy el is olvasták őket. És az is lehet, hogy attól még sokat olvas valaki, ha nincs tele a nappalija könyvvel, bár én el sem tudnám képzelni, hogy nézne ki anélkül a lakásunk. :)
Érdekes, de most jöttem rá, hogy nem igazán szerettem, ha felolvasnak nekem. Jobban éreztem magam, ha én merülhetek bele a történetbe. Két Lotti, Micimackó, Kisherceg. Az első nagy kedvencek. Pontosan emlékszem, mikor és hol olvastam őket. Egyébként is annyira meghatároz egy könyvet, hogy hol olvasom. És egy-egy utazást is meghatároz egy jó könyv. A Jadviga párnáját Horvátországban olvastam, a Szerelem a kolera idején-t Mexikóban.
Talán nem fogtok meglepődni, hogy a férjem első munkahelye a Magvető Kiadó lett. Most pedig a Libri Kiadó egyik tulajdonosa. Ha lehet, azóta még inkább beszippantott a könyvek világa. Közelről látni egy könyv születését, ismerni a kortárs szerzőket nagy kiváltság. Ritka pillanatok ezek, sok olyan érdekességgel, ami még közelebbivé tehet számunkra egy olvasmányt. De ezeket nem tartom meg magamnak. Eddig csak a barátaimnak szóltak az élménybeszámolóim, most már nektek is fognak. Ha olvasok valami jót, rögtön tudni fogtok róla. És én is várom az élményeket, mert kíváncsi vagyok, ti mit olvastok éppen, mi köt le, mit szerettek, mi varázsol el. Ja, de nem olvasónaplót várok, azt én is mindig utáltam írni. Csak érzéseket, élményeket, illatokat… amit egy jó könyv ébreszteni tud bennünk. Üdv a Betű Parkban, ugye gyakran találkozunk majd itt?
És persze Gabit sem volt nehéz elcsábítanom egy jó kis könyvesbolti barangolásra, úgyhogy hoztunk néhány jó kis olvasmányajánlatot nektek!
Kellemes válogatást, jó olvasást nektek!
Puszi: Réka
