Az első pillanat, amikor megláttam, amikor előszőr tették a mellemre, először tettem tisztába, az első fürdetés, az első mosoly, gőgicsélés, átaludt vagy éppen átvirrasztott éjszaka, az első nagy séta, most még mind élesen él bennem. Pedig már harmadjára élem át ezeket az első pillanatokat. De pont úgy, vagy talán még úgyabbul érint meg minden, a mi új, közös életünkben bekövetkező fontos történés. Vannak dolgok, amikben lazább lettem, és vannak, amikben sokkal szorongóbb. A lazaság talán a rutinból fakad, a szorongás inkább a koromból. Fiatalon az ember lazább a felelősséget kívánó ügyekben, a praktikus, gyakorlatias megoldásokat pedig görcsösen oldja meg.
Szorongásom egyik tárgya, hogy hogyan oldom meg három gyerek mellett, hogy szép lassan, vissza kell állnom dolgozni. Igazság szerint már el is kezdtem. Megvolt az a bizonyos első, a visszatérő koncert. Utólag persze nagyon simán és szépen működött minden. A legkisebbnek nem volt több, mint egy nagyobb kirándulás. Ha ezt előre tudom, akkor sok nehéz pillanattól kímélhettem volna meg magam. De nem tettem. Viszont mindent maximálisan bebiztosítottam és előkészítettem, leginkább a magam megnyugtatására, hogy a baba és mi is a lehető legnyugisabban essünk túl a tűzkeresztségen. Ugyanis az első koncert egybeesett az első hosszú autózással is. Ami, ha a bébi nem rajong a kocsikázásért, rémálom lehet. Pláne kánikulában, kiváltképp, ha tele az ötszemélyes autó, hiszen már öten vagyunk és ha ez meg van fejelve egy jó kis hétvégi dugóval, akkor igazán kemény menetre számíthatunk. Voltak próbakörök a városban, amik nem igazán győztek meg arról, hogy a miniturné jót fog tenni a Tamara és az utazgatás közötti harmonikus kapcsolatnak. Ne kerteljünk! Az ortopédiai szűrésre menet, ez kb. tizenöt perc távolságot jelent, kaptunk egy adagot a feszkóból, amit a dugóban az autósülésbe kötött, üvöltő gyerek válthat ki, akaratán kívül és leginkább azért mert az ember ilyenkor tök tehetetlen. Kivenni nem szabad, megállni nem tudsz és túl kicsi ahhoz, hogy a vigasztaló szavak vagy simogatás ilyenkor elegendő legyen. De ha a főpróba nem sikerül jól, akkor a színházi ember joggal reménykedhet abban, hogy a premier még lehet tökéletes. Pláne ha sorra veszi mit csinálhat jobban.
Egész egyszerűen azt gondoltam át, hogy hogyan tehetem komfortossá az utazást. Vagyis egy olyan ülést kellett találnom, ami nem csak szuper biztonságos, de kényelmes is és még el is férünk mellette ketten a hátsó ülésen, a nagyobbik lányommal. Ne lepődj meg, hogy nem a biztonságot taglalom most, de azt feltételezem, hogy ma már olyan szigorú szabályoknak kell eleget tenni a gyártóknak, hogy vegyük úgy, hogy az alap. Természetesen ez csak akkor igaz, ha megbízható helyen vásárolsz! Ahogy az álom-babakocsinkat, a gyönyörű lila Anex-csodát is a Babaverda oldalán találtuk meg, így lett ez az üléssel is. Mindenkinek ajánlom, a szakértelem, amellyel segítenek a tanácstalan szülőknek, aranyat ér, a termékek pedig egyszerűen nagyszerűek. Nekünk most is innen érkezett a tökéletes megoldás.
Hiszen ha egy hosszú úton a baba nem utazik kényelmesen, az kihat a közérzetére, nyűgössé, síróssá válik, behergeli magát és kezdődik a fentebb említett móka, ami jó kis stresszhelyzet az anyukának, a volán mögött az apukának, és pikk-pakk a két nagyobb gyerek számára is kellemetlenné válik az utazás. Ezt pedig el szerettem volna kerülni. Így esett a választásom egy a legkisebbek számára kialakított ülésre, ami az Isofixes bázistalp segítségével egy mozdulattal fixálható az autóban és akár a babakocsira rögzítve is működik, ha az úton elaludt a baba és egyszerűbb üléssel együtt mozgatni. Tudom, hogy ez az ülés csak pár hónapig használható, de én nem szeretek nagyobb ruhát és cipőt sem venni, azzal, hogy majd belenő a gyerek, mert az kényelmetlen. Inkább beszereztem máris egy következő méretet is, hogy abban a pillanatban, ahogy kinővi a kislányom a hordozós ülést, le lehessen váltani a neki legkényelmesebbre. Az Osann márkájú gyerekülésre esett a választásom, amely 18 kg-ig jó lesz nekünk, ötpontos biztonsági öve szinkronban állítható a 8 fokozatos fejtámlával. Később majd kivehetjük a komfortbetétet, ami most még kényelmes a babának. Nyáron különösen jó szolgálatot tett nekünk az integrált AirFlow rendszer, hiszen így kevésbé izzadt az ülésben a baba. Szerencsére az Isofix rendszer, ami elképesztően praktikusan és egyszerűen működik, kompatibilis mindkettőhöz.
Egy kicsit elkalandoztam, de a lényeget azért még elmesélem. Volt az autópályán benzinkutas szoptatás, meg dugóban való ácsorgásban bömbölés, de csak egy egészen kicsi, betáraztam cumikat (kiköpte) és cumisüvegben vizet (azt is kiköpte), de miután a kötelező szorongásomon úrrá lettem, hiszen olyan helyzetben kellett épp helyt állnom, amiben már a lazaságomat fitogtathattam, lekaptam a kis zokniját és elkezdtem masszírozni a talpát, ahogy otthon szoktam, minden este, amit imád és amitől azonnal megnyugszik. Most is hatott a kényeztetés, jókat aludt az ülésben. Követtük a bioritmusát, alvási periódusait, ha kellett, kicsit megálltunk, hogy kivegyük, megölelgessük, megmozgassuk. Rászántuk a napot, nem centiztük ki az időt. A koncert helyszínén biztosítottak számunkra egy szobát, ahol a kisasszony rápihenhetett a hazamenetelre. Így aztán az első nagy utazásunk nagyon szépre sikeredett. Pécsen jártunk, együtt voltunk, nagy sikerünk volt a zenekar szünet utáni első koncertjén. Azóta már túl vagyunk az első kompozáson is. Sőt! Már ketten is nyakunkba vesszük a várost. Én vezetek, ő meg hátul az ülésében, a legnagyobb kényelemben és biztonságban.
