Most tényleg újból kezded a pelenkázást?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések záporoztak felém, amikor szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt kiderült számomra és aztán mások számára is, hogy babát várok. Röviden válaszolok. Tényleg újból kezdtem a pelenkázást. És még mennyi mindent!
Van két viszonylag nagy gyerekem és most újból babázhatok. Ennél szebbet nem is kaphattam volna a sorstól. Csodálatos újra átélni ugyanazokat az időszakokat és még annál is szebb másként szemlélni, sokkal jobban megélni azokat. Lényegében semmi nem változott és mégis annyi minden. Odaadó, ízig-vérig anya típus vagyok. Ennek minden pozitív és negatív hozadékával. Ebben nem változtam az elmúlt tizenöt évben, amióta először lettem anya. Hálaistennek a női ösztöneim igen erősen működnek, megóvva sok felesleges félelemtől és kétségtől. Talán éppen ezért nem titkolom magam előtt sem, hogy mennyire meglepett, hogyan fogadtam negyvenévesen a bennem fejlődő életet. És mennyivel másabb húsz, harminc és aztán negyvenegyévesen az anyaság. Amikor erről faggattak az újságokban a terhességem alatt, még bosszankodva hárítottam el a kérdést. Pont ugyanúgy élek meg mindent, mondtam. Pont.
Aztán szép lassan rájöttem, hogy nem, egyáltalán nem. Mert miközben rutinosnak mondhatom magam a gyereknevelésben, olyan jó felfedezni a bennem rejlő nyitottságot. Hiszen, ahogy fentebb említettem, annyi minden változott. Főleg a nagyvilágban. Az anyasággal és a gyerekneveléssel kapcsolatos szemléletekben. A női szerepek megítélésében. A kommunikációs csatornákban, ezáltal az információk mennyiségében. Ma már a kismamák nem feltétlenül az anyukájukkal, nővérükkel vitatják meg az aktuális problémáikat, hanem különböző fórumokon lesznek egymás ismeretlen ismerősei és legfőbb bizalmasai. Bevallom eleinte riasztottak ezek a dolgok, kicsit talán gőgösen el is utasítottam ezt a másképpen működő világot. Hiszen én mindent tudok az anyaságról, kétszer szültem és neveltem picibabát mindenféle manapság beszerezhető kütyük nélkül. (Bébiőrtől a hintán át a peluskukán keresztül az ilyen olyan pólya és babaöböl és kendő és társaiig.)
De szerencsére valahol bennem motoszkál valami folytonos kíváncsiság. Hátha lehet jobban, vagy csak kicsit máshogyan csinálni. Megpróbálom hát nyitottabban szemlélni és befogadni az újdonságokat és élni minden lehetőséggel, ami hozzájárul ahhoz hogy az én nem is olyan kicsi családom mindennapjai szebbek, jobbak legyenek. És akár hiszitek, akár nem, a legapróbb praktikáknál kezdtem. Igyekszem időt spórolni csip-csup dolgokon, hogy maradjon belőle a közös kutyasétáltatásokra, nagy beszélgetésekre, közös olvasásra is a mindennapi verkliben. Rábukkantam a pelenka.hu oldalra. Regisztráltam és azóta egy perc alatt intézem el a pelus vásárlást. És bár, mint tudjuk nyitott vagyok a változásokra, nagyon szerettem volna a fiamnál és a lányomnál is használt, jól bevált pelenkamárkát használni. A legnagyobb meglepetésemre már szinte sehol nem lehet kapni. De a pelenka.hu-n igen. Ez komoly! És aminek különösen örülök, hogy ha van egy kis időm, böngészhetek a csecsebecsék között, hogy ne szaladjon el mellettem ez a folyton változó világ. Szóval tanulom az életet, szívesen lesem el, hogy a nálam sokkal fiatalabb anyukák, hogy élik a kismama mindennapokat. Amik sokkal többről szólnak, a kakis pelusoknál.
