Imádom a Balatont, rám tényleg igaz az a régi sláger, hogy „nekem a Balaton a Riviéra”. Számos régi nyaralás emléke kötődik hozzá, egyformán értékelem a déli part biztonságos sekélységét, és az északi part buja tájait is. Ti mit mutatnátok meg a Balatonból egy külföldinek, ha csak egy napotok lenne rá? Nehéz a válasz, ugye? Egyiptomi barátunkat, akiről már írtam egy korábbi bejegyzésben, ezúttal Tihanyba vittük el. A szokásos borongós kirándulóidő volt. Ha mi kirándulni indulunk, valahogy mindig így kezdődik, de megint szerencsénk volt. 10 percenként változott az időjárás. Főleg a Balaton környékén. Sherif barátunknak persze nagyon tetszett, hogy szinte mind a 4 évszakunk bemutatkozott egy nap leforgása alatt. Napsütés, eső, jég, egyebek. Mi ezt már lassan rezzenéstelen arccal nézzük végig, persze nem mindig mókás, hogy egy kirándulásnál a fürdőruhától a gumicsizmáig minden tárgy hasznos lehet.
Tihany. A Balaton kincses félszigete, szépséges környékét vulkanikus erők formálták évezredekkel ezelőtt. A tihanyi Belső- és Külső-tó körül természetvédelmi terület található, a legnagyobb vonzerő pedig természetesen az Apátság, amely a ma látható barokk formájában a XVIII. században épült újjá. A magyar királyok temetkezési helyéül I. András király jelölte ki 1055-ben. Az Apátság mellett legtöbben még a visszhang élményéért mennek Tihanyba, pedig a környék beépítése óta ez inkább már csak legenda.
Megérkeztünk hát a festői Tihanyba. Nem találtunk parkolót. Pedig messze nem volt csúcsszezon. Először enni szerettünk volna, de éttermet is elég nehezen találtunk. Kívülről mindegyik hívogató volt, de bármelyikbe bementünk kiábrándítóan „gagyimagyarosra” vették a figurát. Végül találtunk egyet, pontosabban éppen esni kezdett, ezért nem keresgéltünk tovább. Hát nem itt ettem életem legjobb halászlevét. persze vendégünk udvarias volt, neki minden ízlett. Aztán megint jött egy kínos fordulat. Nem lehetett kártyával fizetni! Ezen nagyon kiakadtam. Tihanyban? Az Apátság tövében? 2012-ben? Mégis mit gondolnak, kik látogatják zömmel az ilyen éttermeket? Nem a turisták? Mert az biztos, hogy nem a magyar vendégekre gondoltak, legalábbis az árak tekintetében.
Pedig Tihany gyönyörű. Az Apátság is az. Persze, most éppen felújítják. Azt is sajátos módon, hogy kellően elcsúfíthassák a mesés panorámát. És a belépőért cserébe messze nem adnak olyan szolgáltatást, mint Pannonhalmán, amelyről korábban már írtam itt az Anyakanyaron. Persze lehet, hogy ha új pompájában tündököl a környék, újragondolják a vendégfogadást is.
A legjobb élmény talán az Apátság udvarában lévő cukrászda volt. Elképesztő kilátással, kedves személyzettel. És finom süteményekkel, fagylaltokkal. Volt glutén- és cukormentes süti is!!!! Ja! És lehetett kártyával fizetni. Hoppá!
Képek: www.tihanyilevendulapalanta.hu
Amire már nem jutott időnk, mert éppen esni kezdett és hazaindultunk, az a levenduláskertek felfedezése volt. Az 1920-as évektől kezdődően Tihanyban meghonosították a levendulát, francia palánták segítségével, és mivel a klíma szinte mediterrán, még jobb minőségű, olajban gazdagabb nagyszerű levendula terem itt. Én is szerettem volna néhány palántát beszerezni a lila csodából, de majd legközelebb. Aki arra jár most hétvégén, élvezheti a fenséges illatot, ugyanis éppen most kerül sor a VIII. Tihanyi Levendulafesztiválra, csupa jó programmal.
Szóval Tihanyba el kell menni, évente legalább egyszer. A szépséges táj úgyis feledteti az apróbb kellemetlenségeket. Legközelebb viszünk piknikkosarat, és persze készpénzt, és ha lehet, stoppal megyünk, hogy ne kelljen parkolni… :)
Puszi: Réka
