Nálunk már javában zajlik a karácsonyi készülődés. Azt gondoltuk először is, hogy Attila már elég nagy ahhoz, hogy egy gyerekeknek szóló Képes Bibilát vegyünk most kézbe, és ebből olvassunk fel neki. Eddig is voltak már olyan történetek, amiket hallott tőlünk, de most ez már valahogy olyan komolyabb. Ez most már egy könyv, egy gyerek Biblia, ami úgy érzem őt is megszólítja. A karácsonyvárás nálunk most így kezdődött, felkészítjük Jézusra, Jézus születésére. Úgy éreztük, ennek most itt az ideje. És miután egy szobában alszanak Annával, Anna picit korábban hallja ezeket a történeteket, de úgy veszem észre, hogy ő is nagyon érdeklődő.
Ez valóban az év egyik legszebb időszaka. Tudom, hogy sokan gondolják azt, hogy ez az egész egy közhely, hogy most már nincs mögötte a valós tartalom, és szinte minden csak a fogyasztásról szól, de mi nem így éljük meg, mert nem így akarjuk megélni. Kézműveskedünk, máskor is, de ilyenkor még lázasabban, gyertyát festünk közösen, saját készítésű ajándékokon törjük a fejünket, van ebben az egész hónapban egy fokozódó állapot, és mire eljön Szenteste, a szívünk, lelkünk valóban díszbe öltöztettük.
Ami ilyenkor már nagyon leköti Attilát, hogy
karácsonyfadíszeket csinálunk, amiken kiélheti a kreativitását. Só-liszt gyurma az alap, ezt kinyújtjuk, és sütőformával kiszúrjuk a „tésztát. Jópofa karácsonyi formákat sikerült az évek során beszereznem. A rénszarvastól, a jégvirágig, a szívecskétől a fenyőfáig már mindenünk van. Ha megvagyunk a tészta kiszúrásával, kiszárítjuk, és ezután jön a nagy munka. Tavaly megfestettük úgy, ahogy épp a kedvünk diktálta. Attila ilyenkor már nagyon lelkes és tobzódik. Annyiféleképpen lehet dekorálni ezeket a díszeket. Boltban sikerülhet arany és ezüst, csillogó és fényes festéket is vásárolni, hogy tényleg pompás és pazar legyen a fa, ami úgy ragyoghat, mint egy csillag, de azt is lehet, hogy egy kicsit rusztikusabb irányt veszünk, mi például idén így csináljuk. Bogyókat gyűjtöttünk, szép pirosakat, és ezeket szórjuk rá a díszekre, ezek fognak ilyen nagyon szépen beleszáradni a gyurmába. A gyurmát egyébként nagyon könnyű színezni is. Megteszi egy tempera is, ha azt keverjük el a gyurmába, de lehet azt is csinálni, hogy például kurkumával színezzük meg, attól például sárga lesz. Kísérletezzetek kedvetekre!
Attila ezeket a saját készítésű díszeket fogja ajándékba adni. Szeretem, hogy már ő is ajándékoz, miközben még azért hisz ennek a hónapnak az egész misztériumában. A Jézuskában, az angyalokban, és persze a Mikulásban. Mi egyébként fel szoktuk hívni a Mikulást, úgyhogy nem is csoda, hogy számunkra ő tényleg valóság. Idén is megejtettük a hívást. Picit beszélgetünk vele, milyen volt az év, hogy telt, ki volt jó gyerek, ki nem, mit lehetne másként csinálni jövőre. Úgy csináljuk, hogy én hívom fel a Mikulást, én beszélek vele, és közvetítek kis Attila felé. Elég nagy szokott lenni ilyenkor az izgalom. :-)
Tavaly egyébként “nagy Attila” személyében a Mikulás valóban járt nálunk. Kis Attila nem ismerte meg, még nem tudom, idén hogy is lesz, mert szerintem már azért gyanút fogott, de a gyereklélek ilyenkor még annyira hinni akar, hogy tavaly végül a vulkántorta, amit a Mikulástól kapott, teljesen elhomályosította az éleslátását, és végül nem buktunk le. Idén azt hiszem, ezt már nem fogjuk kockáztatni. A vulkántortát egyébként én sütöttem éjszaka, nem volt egyszerű, de egy anya amúgy is mindent megtesz a gyerekéért, miért éppen vulkántortát ne sütne. Sikerült csillagszórós gyertyát is vásárolnom, arra ráfogtuk, hogy az a vulkánkitörés. Kis Attila öröméhez pedig semmi sem volt fogható.
Idén mi Angry Birds lázban égünk. Gyakorlatilag a kisfiam minden második percben szóba hozza a madárfigurákat. Ezzel most már tudom, hogy nem lehet mit kezdeni. Az oviban is hatnak egymásra a gyerekek, tudom, hogy mindentől, ami ilyen aktuális divat, nem tudjuk megóvni. Annyit azért kitaláltam, annak érdekében, hogy azért mégiscsak vigyünk ebbe is némi kreativitást, és képzeletet, hogy kerestem az interneten egy videót, ami egy sas hajtogatására tanított meg minket. Úgyhogy most mindenféle méretben gyártjuk a sas origamit. Ez kicsit madár, de azért benne van a saját kézügyességünk, és mégsem olyan, mintha készen kapnánk valamit. Ha van kedvetek megtanulni a sas hajtogatást, akkor erre a linkre kattintsatok és nézzétek meg a videót:
Azt hittem, hogy a Mikulástól is valami Angry Birds-ös dolgot kíván majd, de szerencsénk lett. Az óvodában éppen a görög mitológiát olvassák a gyerekeknek, ami annyira megtetszett a kisfiamnak, hogy egy a görög mitológiáról szóló könyvet kap tőlünk.
Várjuk a Mikulást, és készülődünk. Hol vulkánnal, hol sasokkal. Remélem, hogy szépen fényesre pucolta már mindenki a csizmáját, és kikészíti este az ablakba. Meseszép várakozást és készülődést kívánok! És ne feledjétek meghallgatni a ma esti mesét sem az Anykanyar Mesetárban!
Puszi: Gabi
