Balatoni nyár. Az elmaradhatatlan. Idén majdnem elmaradt. De hála egy váratlan fordulatnak, kaptunk egy ajándék hetet Almádiban, a barátainknál, egy mesés házban. Nagyon kellett még ez az egy hét. Levezetésképpen, vagy felvezetésként inkább. Dolgos időszak előtt áll a család, kellett még ez az intenzíven együtt töltött időszak. Csak mi együtt öten. Nem kell megijedni, csak időlegesen gyarapodtunk, vagy inkább időszakosan. Lili nevű keresztlányunk is velünk volt. Talán még nem is voltunk így együtt ilyen sok időt vele sem. Új útra terelődött a kapcsolatunk. Volt persze egy kis jövés-menés, nem hazudtolhattuk meg teljesen magunkat. De az idő nagy részét magunk töltöttük. Óriási vízilabdacsatákkal, kártyapartikkal és persze az elmaradhatatlan augusztusi csillagleséssel. A teraszon feküdtünk összebújva, azt sem tudtam, ki kinek a kezét fogja. Hát mit mondjak, alig láttam a könnyeimtől a csillagokat.
Tudom, hogy nagyon ciki, de a Balatonig nem jutottunk le. 
Viszont a látványával keltünk és feküdtünk. Betelni persze nem tudtunk vele. Még frissen élnek bennem a toszkán emlékek, mégis vagy pont ezért állíthatom, hogy van olyan szép a mi Balatonunk, mint Toscana. Van valami bája, ami azt hiszem egyedülálló ebben a térségben. Imádom a kis balatoni házakat, éttermeket. A Badacsonyt és környékét. Tavasszal jártunk arra utoljára. Fura volt látni, hogy benépesedett a Kisfaludy-ház környéke. Tudtátok, hogy milyen istenien főznek ott? Pedig az aztán turista-gócpont a javából. És mégis. Meg kedvesek a pincérek. És a boltosok! A szemembe néznek és ajánlgatják a legfinomabb felvágottat. Az út szélén pedig meg lehet kóstolni a szőlőt, mielőtt pénzt adok érte. Azzal a mondattal, hogy akkor tuti, hogy megveszem, mert olyan finom. És tényleg! (Az egy kiló szőlő nem érte meg a hazautat.)
Viszont vannak nagyon ciki dolgok, amik mellett nem lehet elmenni szó nélkül. A boltok olyanok, mintha a hetvenes évekbe csöppentünk volna. Lepukkantak. A kínálat borzalmasan szegényes. Üres polcok, rohadó gyümölcsök. Viszont az árak! Nem vagyok egy sóher ember, de amikor négy pudingért hatszázötven forintot kértek el, igencsak meglepődtem. A belépők is hasonló módon elrugaszkodottak. Legalábbis ár-érték arányban. Jó példa erre az Afrika-múzeum. Már voltunk ott korábban. Ezért nem volt különösebb csalódás. De nem lesz a kedvenc helyem a sok halott, kitömött állattal telepakolt, egyébként szép ház. A „kedvencem” a kertben található gyerekszafari. Ami abból áll, hogy öt-hat papírmasé állat van bebiggyesztve a csipkebokrok közé. Parádés.
Veszprémbe viszont érdemes volt elmenni. Az állatkert igazán jó élmény volt. Na, ott örömmel fizettem ki a belépőt, mert láthatóan sokat tesznek azért, hogy épüljön, szépüljön a hely. Tudtátok, hogy ki volt Böbe? Nem mondom el. Menjetek el Veszprémbe és megtudjátok.
Ez az első napunk itthon. Még maradhattunk volna, de hazakergettek minket a darazsak. Az utolsó napra valósággal elárasztották a mi békés kis szigetünket. Lili sem és én sem úsztam meg. Három napja nem múlik a dagadás. Kedves Anyakanyarosok! Van tippetek darázscsípés illetve invázió ellen?
Puszi: Réka
