70 millió. Ennyi lehet 2025-re az elhízott és túlsúlyos gyerekek aránya a világon. A plusz kilók viszont nem csak esztétikai problémát jelentenek, hanem komoly egészségügyi és lelki következményekkel is járnak a gyerkőcökre nézve. Bébihájról, kóros elhízásról, rossz szülői mintákról és megoldásokról beszélgettünk Németh Kinga, dietetikussal.
Akkora botrány keveredett nemrég Ausztráliában, aminek a híre Magyarországra is eljutott. Az egyik helyi aquaparkban ugyanis az volt a szokás, hogy mérlegre állítva ellenőrizték a vízi csúszdára várók testsúlyát. A bevett gyakorlat mindaddig működött, amíg a rostán fent nem akadt egy 13 éves kislány, akit a nyilvános mérlegelés után eltanácsoltak a szórakoztató elem használatától. A gyermek felháborodott édesanyja ezt követően a nyilvánossághoz fordult, hogy felvesse a testgyalázás tényét, a vízipark pedig – szakemberekkel egyeztetve – végül elismerte, hogy a szóban forgó metódus valóban traumatizálhatja a vendégeket.
Mit gondol az esetről egy dietetikus? A fizikai problémákon túl, milyen lelki törést okozhat az elhízás? Mikor kell aggódni, hogy többről van szó, mint egy kis „bébiháj”, és úgy általában: miért kellene sokkal többet foglalkozni a gyermekkori plusz kilókkal? Ezekre a kérdésekre kaptunk választ Németh Kinga, dietetikustól.
Határokon innen és túl – mikor van baj?
– A szakmán belül is nagy port kavart az említett hír, hiszen jó ideje azon dolgozunk, hogy meghonosítsuk a testképünk pozitív szemléletét. Ez nem azt jelenti, hogy nem létezik elhízás, vagy nem kell tudomást venni a kóros túlsúlyról, hanem azt, hogy nyilvánosan senkit sem szabad megszégyeníteni a testtömege miatt. Főleg nem egy gyereket – magyarázta Kinga.
Ám amíg egy felnőttnél már ránézésre is meg lehet mondani, hogy mikor beszélünk elhízásról, addig a gyerkőcöknél sokkal összetettebb feladat meghúzni a határvonalat.
– Egy fejlődésben lévő szervezetnél nehezebb megállapítani az elhízás tényét. Minden gyereknek van ugyanis egy genetikai anyagcseréje, ahogy a felnőtteknek is. Így rájuk is igaz, hogy van olyan lurkó, aki bármennyit ehet, míg más “a levegőtől is hízik”. Sokszor a csecsemőkori táplálástól is függ, hogy ovisként milyen alkatúak lesznek a gyerekek. Az viszont nem igaz, hogy a tápszeres babák sokkal ducibbak, mint az anyatejen élők – mondta Kinga, majd hozzátette:
– Egy növekedési fázisban lévő emberpalántánál az anyagcsere turbó fokozaton működik, ezért a felhalmozódott plusz kilók is sok esetben eloszlanak később, ha a gyerek nagyot nő. Ezért nem feltétlen gond, ha a gyerkőc kezén, hasán van egy kis hurka. Amikor viszont azt látja a szülő, hogy a kisfiának vagy kislányának gondot jelent a mozgás, esetleg az ovis vagy iskolai fotón a gyereke csoporttársai láthatóan kisebb termetűek, akkor érdemes elgondolkodni, hogy gond van.
Emellett létezik az úgynevezett percentilis görbe is, ami segít követni a gyerekek fejlődését a különböző életszakaszokban. Általa megállapítható, hogy normális testsúllyal és hosszal rendelkezik-e a gyermek? Emellett a WHO kalkulátorai és több applikáció is adhat támpontot a bizonytalan szülőknek.
A szülői mintát viszik tovább
Sok esetben viszont épp a szülők nem látják, vagy nem akarják meglátni a nyilvánvalót. A helyzetet az is bonyolítja, hogy azokban a családokban, ahol az édesapa és édesanya is súlyfelesleggel küzd, sokkal elfogadóbban viszonyulnak a gyermekek elhízásához. Elsőként tehát a szülők szemét kell felnyitni, ami néha nem könnyű feladat.
– Nem egyszer találkozom azzal a problémával, hogy az apuka és anyuka homokba dugja a fejét vagy nem látja azt, hogy a gyerekének súlyproblémája van. Szembenézés helyett megsértődnek. Pedig az apróságok nem tesznek mást, mint lemásolják azt az étkezési mintát, amit otthon látnak, majd észrevétlenül tovább viszik.
Az étkezési kultúra kialakulásának ugyanis nagyobb szerepe van, mint elsőre gondolnánk, és igen erős a hatása.
– Nagyon is számítanak a családi, közös étkezések. Már az ovisoknál is tetten érhető, hogy nem akarnak leülni az asztalhoz ebédkor enni, és sírnak, mert idegen számukra a helyzet, hogy szertartás szerűen kell elfogyasztaniuk az ételeket. Otthon ugyanis azt látják, hogy anyuka és apuka rohan, nincs idejük egymásra, egyik a tévé előtt ül, a másik két telefon között gyorsan eszik valamit. Innentől pedig ezek a rossz szokások a mindennapjaik részeivé válnak.
Kinga – saját tapasztalataira – építve elmesélte: nagy problémának tartja azt is, hogy a gyors, rendszertelen étkezések mellett egyre kevesebben főznek otthon, ezzel párhuzamosan rengeteg a rendelt étel, amik sajnos nem minden esetben harmonizálnak az egészséges táplálkozással.
– Amikor nincs rendszeresen főtt étel, akkor megkezdődik a „keresgélés”, ebben az esetben pedig nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is könnyebben nyúlnak a könnyebben elérhető csokihoz, chipshez, amikkel kevesebb a macera. Ezen kívül a tabletek, laptopok, tévék és egyéb kütyük is egyre nagyobb szerepet töltenek be a gyerekek életében, akik a képernyő előtt ülve nem is érzékelik, hogy már nem kéne többet enniük. Átlagosan 15 perc kell ahhoz, hogy a gyomrunkból eljusson az agyba a jelzés, hogy a test jóllakott, majd elkezdjenek termelődni azokak a hormonok, amik kiváltják a teltségérzetet. Mivel azonban a legtöbben kapkodva esznek – már gyermekkorban is – , így a lassú, fél órás étkezés helyett 5-10 perc alatt belapátolják a fogásokat. Ez a folyamat pedig túlevéshez vezethet.
Az elhízás nyomot hagy a testen és a lelken is
Miért kell foglalkozni az elhízással már a csemetéknél is? Nos, azért, mert a gyermekkorban kialakult túlsúlyt a gyerekek fele felnőttként is megőrzi. A tinédzserek esetében pedig még rosszabb a helyzet: a túlsúlyos serdülők 80 százaléka ugyanis képtelen felnőtté cseperedve is megszabadulni a plusz kilóitól. Talán nem véletlen, hogy szakmai berkekben már kongatják a vészharangokat és a gyermekkori elhízást a 21. század egyik legsúlyosabb népegészségügyi kihívásának tartják. Azt pedig tudjuk, hogy Magyarország Európában verhetetlen derékbőségben és világviszonylatban is épp csak lecsúszunk a képzeletbeli dobogóról (egyedül az Egyesült Államok, Mexikó és Új-Zéland előzött be minket).
Az esztétikai kellemetlenségek mellett hajlamosak vagyunk eltekinteni attól a ténytől is, hogy az elhízás komoly egészségügyi kockázatokat hordoz.
– Sajnos, a számok azt mutatják, hogy évről évre nagyobb problémát jelent az elhízás – mind a felnőttek, mind a gyerekek körében. Ez összefügg azzal, hogy a már említett rossz szokásokat továbbadják a szülők a következő generációnak. Eközben a plusz kilókkal élő gyerekek életminősége is romlik, hiszen a testnevelésórák egyre teljesíthetetlenebbé válnak, és nagy terhelés nehezedik a vázizomrendszerükre. Egy fejlődésben lévő gyerkőcnél nem csak arra kell gondolni, hogy esetleg cukorbeteg lesz, hanem alapvetően az a plusz súly, amit cipelnie kell, okozhat ízületi károsodást. Ezen kívül a magas vérnyomás és az endokrin megbetegedések megjelenésére is hajlamosít a túlsúly.
Az Országos Gyógyszerészeti Intézet szerint: „Amennyiben a túlsúlyos gyermek testsúlya rendeződik, a jövőben akkor is nagyobb esélye lesz a felnőttkori szív- és érrendszeri betegségekre, mint egy normál súlyú gyermeknek”. A fizikális nyomok mellett pedig lelki sérüléseket is okozhatnak a súlyfölösleggel töltött évek.
– A gyarapodó súlyt már a gyerekek is érzik, vagy ha ők nem is, akkor az óvodában, iskolában a környezetükből érkező visszajelzések a tudomásukra hozzák azt, hogy ők másképp néznek ki. A gúnyolódás pedig lelkileg is megviselheti az apróságokat. Szélsőséges esetben ez szorongást, depressziót, önértékelési problémákat okozhat. Ugyanakkor az internetről is rengeteg információ ömlik a gyerekekre, amit nem feltétlen tudnak megfelelően kezelni. Ez sokaknál testképzavart eredményez, ami bulimiába vagy anorexiába csaphat át.
Csak együtt sikerülhet a fogyás
Felmerül a kérdés: hová lehet fordulni, ha a szülő az elhízás jeleit tapasztalja a gyermekén?
– Első körben az a legjobb, ha szakemberhez, dietetikushoz jelentkezünk be, aki segít meghatározni, hogy pontosan milyen arányú és mennyiségű tápanyagokra van szüksége a gyermeknek, és a kímélő mozgásformák kiválasztásában is tanácsokat ad. Amennyiben lelki eredetű problémák is felmerülnek, érdemes gyermekpszichológust keresni, vagy hiánybetegségek kialakulásánál gyerekgyógyászt bevonni. Persze a legideálisabb megoldás az lenne, ha már a gyermekorvos tovább irányítaná a megfelelő szakemberekhez a gyerekeket, az együttműködés ugyanis tovább növelné a hatékonyságot – magyarázza Kinga, aki szerint: általánosan elfogadott gyakorlat a szakmában, hogy a lurkókat nem szokták diétára fogni.
– Helyette megnézzük, hogy mi a gond az érintett táplálkozásával, hogyan tudunk a rossz szokásokon változtatni. Ilyenkor felül kell vizsgálni az elfogyasztott adagok nagyságát és a bevitt tápanyagok arányán is változtatni kell. Az édesítőszerek bevonását viszont nem javasolom (kivéve kis mennyiségben, ha diabéteszes a gyermek), helyette gyümölcsök használatával is pótolhatjuk a hiányzó cukor mennyiséget.
A legelső lépés tehát az életmódváltás, amiben kulcsszerep jut a szülőknek.
– Egyetlen megoldás létezik arra, hogy az elhízott gyerekek megszabadulhassanak a túlsúlytól: az, hogy az egész család, együttes erővel életmódot váltson. Addig ugyanis, amíg az édesanya és édesapa nem hajlandóak változtatni egészségtelen szokásaikon, a gyerekek is követni fogják őket. Elvégre: amíg a szülők megeszik a zsíros, cukros ételeket, addig a gyerek miért érezné azt, hogy neki párolt brokkolin kell tengődnie?
Kímélő mozgásformákra van szükség
A táplálkozási változtatások beiktatásán túl sporttal is meg kell támogatni az életmódváltást. A mozgásszegény életmód ugyanis elősegíti az extra kilók megjelenését. A túlsúllyal küzdő gyerekeknél érdemes odafigyelni a fokozatosság elvére és a kímélő sportok megválasztására, melyek kevésbé terhelik az ízületeiket.
– A konditermet felejtsük el és a kardió edzéseket építsük be fokozatosan a gyerekek mindennapjaiba! Első körben az úszást javasolnám, amit kifejezetten szeretni szoktak, de rengeteg gyerekeknek szánt tornát is találhatunk az interneten, amelyek pár kattintással elérhetőek.
Feladni pedig nem szabad, mert az eredmények előbb-utóbb látszani fognak. A fogyás normális üteme a felnőtteknél és a gyerekeknél is körülbelül azonos, havi 2-2.5 kg teljesen elfogadható. Kinga pedig a lelki felkészüléshez is hozzátett pár gondolatot:
– Mielőtt megkezdődik az életmódváltás, üljünk le megbeszélni a kicsikkel az új helyzetet, viszont ne hangsúlyozzuk ki a túlsúlyukat, mert hosszú távon ez nem lesz megoldás! Az azonban igen, ha elmagyarázzuk, hogy az egészséges életmód a mozgással és a helyes táplálkozással lesz teljes. Ha pedig ezt az utat követjük, akkor nem csak könnyebben, hanem egészségesebben is léphetnek majd át a felnőtt korba!
