">

Gyorsváltó

Szerző: Anyakanyar

Címkék: , , , , , ,




patricia es roziNem tudom, kinek milyen leckét ad az anyukaság, mi az, amit megtanult magáról, vagy újdonságként elsajátított, de nálam az összpontosítás művészete csiszolódott a szülés óta. Mindig last minute ember voltam, a határidő az én múzsám, nem más, viszont már egyáltalán nem tudok úgy elúszni a munkákkal, mint régen. Most tudom, hogy kb. hány órám van, amíg Rozi nincs otthon, és addig hány hegyet kell arrébb tolnom. Ő annyira minden figyelmet magának követel, hogy nálunk nincs ruhahajtogatás, egy mondatnál hosszabb email megírás, ha ő otthon van, mert nem tudok koncentrálni ez utóbbira például és kész. Így minden nap, ha épp bölcsibe ment, pontosan tudom, mit kell megoldanom, megírnom, elintéznem. És hihetetlen hatékony vagyok.Régebben hosszan cseverésztem, chateltem, most ezt csak akkor teszem, ha épp lazítani szeretnék.  Az energiáim meg megsokszorozódnak ilyenkor, mert tudom, mindjárt indulni kell érte és még sorakoznak a feladatok. Gyorsabb lettem és nem folyok szét egyáltalán, erre nincs idő.  Ez azért is jó, mert igyekszem mindent megoldani.

gyorsvalto

És ha már indulok érte, nincs az a görcsölés hazafelé, hogy hány mélt nem válaszoltam még meg. Ügyelek arra, hogy a családi napköziből hazafelé csak rá figyeljek, legyen egy-másfél óránk biztosan, amikor csak egymással foglalkozunk. Ő ilyenkor elmondja, milyen fontos dolgok történtek aznap, megkérdezem, mi volt az uzsonna, mert szerintem az mindig ebéd és elmeséli, hogy Ági nénivel és Mikóval játszott aznap is, meg Orsi nénivel. Ez megközelítőleg állandó motívum, még a motoroztam és az egyik fiú csúnya dolgot csinált a másikkal, illetve elmondja, melyik pajtása sírt aznap. Most küzdünk egy kis szeparációs szorongással is, mert múltkor két hétig otthon volt, két vírust is begyűjtött a bölcsi, így majdnem minden gyerek szabin volt egy ideig. Na, akkor volt csak az igazán koncentrált feladatmegoldás, hivatalos megkeresésekre válaszolás, amikor a kezemből sem tudtam letenni, annyira volt csak anyás. Ilyenkor az ember még két perc „énidőért” is erősen küzd.

De most is gyors leszek, befejezem ezt a posztot, mert indulnom kell a bölcsibe. Ma úszás volt, erről fog valószínűleg hazafelé mesélni. Ilyenkor odaérek érte és már messziről kiabálja: úsztam! Este a kádban pedig előadja a csapóláb névre hallgató produkcióját.

Hiába, mindjárt kétéves lesz, külön programjai vannak. Holnap meg a néptánc jön. Én meg addig válaszolok megint egy halom mélre és talán a körmöshöz is eljutok… vagy legalább bejelentkezem!

Szabó Patrícia

újságíró, blogger

Nesze!szer blog