Mindannyian voltunk már elszenvedői, vagy akár kezdeményezői is egy konfliktusnak, amikor különböztek a céljaink vagy a nézőpontjaink a szüleinkkel, párunkkal, gyermekünkkel, munkatársunkkal vagy bárki mással. A konfliktus kialakulásához nem kell, hogy valóban létezzen a nézetkülönbség, elegendő, ha valamelyik szereplő csak úgy érzi, vagy úgy látja, hogy van oka rá, hogy feszültnek érezze magát valami miatt.
Például a munkahelyünkön vagy az anyósunkkal szemben kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat, és nem merjük képviselni amit gondolunk, ezért elhallgatjuk a véleményünket. Ez persze feszültté tesz, ami jó táptalaj egy valódi ellentét kialakulásához. Ami segíthet könnyebbé tenni a helyzetet, az őszinteség és az, ha hajlandók vagyunk sebezhetőnek lenni és elmondani mi bánt, mi miatt aggódunk. Ilyenkor könnyen kiderülhet, hogy az aggodalmunknak valójában nincs is oka, csak a mi fejünkben született és a másik érintett fél egyáltalán nem neheztel ránk.
A legtöbbször ezek mögött a felesleges aggódások mögött önbizalomhiány rejtőzködik. Nem tanultuk meg elismerni magunkat és ezért úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk szerethetők és érdemtelenek vagyunk az elismerésre vagy arra, hogy könnyen megkapjunk dolgokat. A megfelelő önismeret illetve önbizalom híján a legkisebb konfliktusnak még a lehetősége is fenyegetően hat. Ezen sokat segít, ha dolgozunk az önismeretünkön, felismerjük és elismerjük az erősségeinket és gyengeségeinket, emellett pedig megadjuk maguknak azt az elismerést, amit eddig csak kívülről, másoktól vártunk.
Mi történik velünk konfliktushelyzetben?
Mindenki frusztrálttá válik, ha képviselnie kell az érdekeit és nyilvánvaló, hogy az a másik félétől jelentősen eltér. Amiben egyénenként nagyon nagy eltérések lehetnek, az ehhez a feszültséghez kapcsolódó szorongás mértéke. Minél kisebb az önbizalmunk és minél alacsonyabb önismerettel rendelkezünk, ez a szorongás annál erősebb lehet. Tehát ahhoz, hogy jobban tudjuk képviselni magunkat és ki merjünk állni a saját elképzelésünk mellett, az önismeretünkön kell dolgoznunk.
Nyertes-nyertes megoldás
Ami jelentősen befolyásolja még a feszültséggel teli helyzeteket, az az asszertivitásunk mértéke, az hogy mennyire vagyunk képesek úgy képviselni a saját magunk érdekeit, hogy a lehető legjobban figyelembe vegyük, azt is, hogy a másik félnek mi lenne a legjobb. Ha sikerül az egyensúlyt megtalálni, akkor bármi is volt a nézeteltérés forrása, mindkét fél elégedett lehet a lezárással nyertes-nyertes (win-win) pozícóban.
Ez sajnos nem minden helyzetben érhető el, és sok időt, kreativitást, energia befektetést igényel, Ráadásul fontos hozzá, hogy mindkét fél őszintén kifejezze a szükségleteit és együtt mindkettőjük számára megfelelő megoldást találjanak.
Kompromisszumkeresés
A kompromisszumkereső stratégia a kis nyereség, kis veszteség elvén alapul. A cél olyan megoldást találni, amely valamennyire mindkét félnek megfelel. Ehhez arra van szükség, hogy a felek számára fontosabb legyen a megállapodás megszületése, mint az eredetileg kitűzött cél. Kézenfekvő lehet ez a módszer, ha gyorsan ideiglenes megoldást kell találnunk és nem vagyunk valódi döntési helyzetben.
Vesztes-győztes helyzet
Az alkalmazkodó hajlandó felvállalni a veszteséget, ezzel a másik felet nyertes pozícióba juttatva. Eredményes viselkedés lehet ez, ha rájövünk, hogy a másik félnek van igaza, vagy a béke a vitás féllel többet ér a számunkra az igazunknál. Ilyenkor feltehetjük magunknak a kérdést, mit szeretnénk: hogy igazunk legyen vagy inkább boldogok szeretnénk lenni.
Győztes-vesztes helyzet
Van, hogy a konfliktus egyik résztvevője versengő és hajlandó bármilyen eszközt bevetni, csakhogy igaza legyen. Az okozott károk nem foglalkoztatják. Ez a fajta konfliktuskezelési mód akkor hasznos, ha meg kell védeni magunkat, veszélyhelyzetben, amikor határozott és gyors döntést kell meghozni. Akkor is jó ez a stratégia, ha számunkra nagyon fontos kérdésről van szó és nem lehetséges kompromisszumot kötni.
Az elkerülő stratégia
Jellemzője a kitérés, amely mindkét felet frusztrálja. Elkerülni többféle módon lehet: elbagatellizálással, a helyzetből való kimeneküléssel vagy van, hogy az egyik fél nem is veszi észre a konfliktust. A helyzet megoldása teljes mértékben az egyik félre hárul.
Hogyan kezelhetjük sikeresen a konfliktusokat?
Az egyik fontos tényezője a sikeres konfliktuskezelésnek a megfelelő önismeret. Minél inkább tisztában vagyunk saját magunkkal, annál könnyebben hozunk döntéseket. El tudjuk különíteni a számunkra igazán fontos kérdéseket, amelyekből nem engedhetünk és jobban megértjük a vitapartnerünk motivációit is. A jó konfliktuskezelő legfontosabb tulajdonsága a rugalmasság. Felismerni és használni, melyik módszerrel lehet az adott helyzetben a leghatékonyabban megoldáshoz jutni. A konfliktuskezelési megoldásainkat fejleszthetjük konfliktuskezelés tréning keretében is.
