Gyerekkoromban nekem a farsang volt az év egyik csúcspontja. Anyu készítette mindig a jelmezeinket, és sokszor nem is csak nekem, mert nem mindig volt egyszereplős az ötlet, amit szerettünk volna, ha megvalósít. A többiek mindig várták, hogy mi mibe öltözünk, milyen ruhában vonulunk fel. Nem tudom, hogy ez minden iskolában így van-e, de nálunk úgy volt, hogy a farsangi ünnepségnek van egy bálkirálya és egy bálkirálynője, általában az alsóbb osztályokból. Hát persze… Én is voltam bálkirálynő. De ne gondoljátok, hogy mindig csak “szépkislánynak” öltöztem, és balerina alá nem adtam. Voltam én szög is. Kartonlapból készített, szürke színűre fújt, alig tudtam benne járni, és hát a testemet egy akkora henger borította, hogy még azt is nehéz volt meglátni, hogy engem rejt a jelmez. Aztán emlékszem arra is, amikor a testvérem barátai is nálunk töltötték a délutánokat, amikor anyu “Breki és a többiek” jelmezeket varrt nekünk, vagy éppen Limbó-Hintónak öltöztette az egész csapatot. Jó kis bulik voltak.
Ehhez képest én most még a saját készítésű jelmezgyártásban nem remekelek. Aminek lehet oka az is, hogy egyelőre nem kislányban kell gondolkodni, hanem egy elszánt fiúcskában, Attilában, aki eddig még nem akart olyan jelmezt magának, amit ne lehetett volna megvásárolni. Idén kalóz lesz, de volt már Pókember is, most magamban azon mosolygok, hogy ha majd az apja hivatása hatására esetleg sejtmag szeretne lenni, akkor majd nekiállhatok a szabásnak, varrásnak. Az oviban egyébként van még egy szempont, ha már a jelmezekről van szó. Ezek nem vonulós farsangok, mint nálunk az iskolában voltak. Ott volt egy zsűri, magunkra öltöttük arra a néhány percre a létező legkényelmetlenebb ruhát is, de a mi óvodánkban, ahova Attila jár egész nap jelmezben vannak a gyerekek farsangkor.
Van egy emlékezetes farsangi történetem, 
nem vagyok rá büszke, de hát mi itt olyan őszintén tudunk egymással beszélgetni, hogy nem teszek úgy, mintha nem történt volna meg. Attila hordja kis Attilát óvodába. Na hát és az apukák már csak olyanok, hogy jelen vannak, de ha az óvónénik mondanak valamit, nem biztos, hogy megjegyzik. Mostanra már kialakítottuk azt a stratégiát, hogy megkérem, írják le egy papírra, mit kell tudnom, és én azt majd megtalálom a zsebében. Így nem maradunk már le semmiről. Volt ugyanis farsang, amiről majdnem lecsúsztunk… Reggel vitte az apja a gyereket az oviba, akkor mondták, hogy ma farsang van, jelmezünk meg sehol. Nagy szerencsénk, hogy ez egy előrelátó ovi, és van néhány jelmezük olyan gyerekeknek, akiknek feledékenyek a szüleik. Az én kisfiamból cica lett délelőtt, nagyon édes volt, de hát alig várta, hogy délben befussak egy ütős Pókember jelmezzel… Mégiscsak jobb volt neki abban tölteni a nap hátralévő részét.
A ti gyerekeitek miben lesznek? Küldtök róluk fotót? Csináljunk egy nagy farsangi inspirációs táblát! Merítsünk egymástól ötleteket, hátha jól jön.
Puszi: Gabi
