Ez kicsit misztikusan hangzik így, ugye? Mintha a Harry Potter-könyvekből idéznénk, a sötét varázslatok kivédésével kapcsolatban. Bizony, a konyhai ténykedések eleinte sokunk számára sötét varázslatokkal érnek fel, kell ahhoz egy kis idő, meg tapasztalat, hogy elkezdjük lazábban venni a főzést, és ha lehet, akkor ne nyűgnek tekintsük, hanem örömünket leljük benne. És még ez sem mindig biztosíték arra, hogy mindig minden jól sikerül. Egy nyavalyát! A legjobbaknak, legprofibbaknak is van, hogy valami kicsit félresikerül, naná, hogy a tévés főzőműsorokban mi sosem ezeket a jeleneteket látjuk. Ott valóban van 15 perces többfogásos vacsora Jamie-nél, meg amatőr séfek az étterem konyhájában Gordon Ramsay-nél, de mit tegyünk, ha mi nem születtünk éppen Nigellának, szóval nem vagyunk tökéletesek a konyhában? Ismerkedjünk meg például néhány békebeli házipraktikával, a nagyik örökségéből. Ők sem voltak hibátlanok, szóval van olyan, hogy éppen helyre kell hozni egy-egy elrontott ételt.
Tipikus hiba: elsóztuk az ételt. 
Ilyenkor az egyszeri háziasszony hajlamos azonnal pánikba esni, ezt most dobhatjuk ki! Pedig egyébként ez igazán gyakran előfordul, már csak azért is, mert a különböző sók nem mindig azonos erejűek. Na de ha tényleg úgy érezzük, hogy ezt most túlsóztuk? Több praktika is van. Átszűrt levesekhez egyszerűen önthetünk egy kis vizet. Vagy nyers tojásfehérje habját a forró levesbe keverjük, s ahogy megkocsonyásodott, kiemeljük. A tojásfehérje magába szívja a felesleges sót. Fél késhegynyi szódabikarbóna is tudja közömbösíteni a sót, de azt is tehetjük, hogy egy kávéskanál almaecetet összekeverünk egy kanálka cukorral és ezt keverjük az ételhez. Ha nem elég, ezt megismételhetjük még egyszer, ekkor már remélhetőleg helyre állt az ízharmónia. Ha valami pedig mondjuk túl édesre sikeredett, akkor egy kávéskanál citromlé vagy almaecet lehet a segítségünkre, ami nemcsak a cukrot köti le, de az étel ízét is teljesebbé teszi. Egy csepp cukor kiemeli az ételek ízét, egy csepp só pedig még az édes ételek ízének hangsúlyozásához sem árt. Utólag is, ha úgy adódna, hogy valamit nem érzünk elég intenzívnek. Ha egy pirospaprikás étel meg színtelennek tűnik, akkor ne szórjunk csak úgy paprikát az ételbe, mert nem fog elkeveredni. Egy kanálka olajban keverjük el a paprikát, ami így fogja kiadni magából a színeit, és ezt keverjük hozzá a főzésben levő ételhez. Mert igen, az sem túl guszta, ha egy paprikásnak szánt étel meg halovány maradna…
Bármilyen ügyesek is vagyunk, valószínűleg mindenkinél előfordul az is, hogy kicsit odakap az étel. Jött egy telefon, kiabált valamiért a gyerek, becsöngetett a postás, mindegy is, az odakozmálás megtörtént. Ilyenkor a leggyorsabb megoldás, kis balesetnél, hogy gyorsan átkanalazzuk az ételt – a leégett rész nélkül – egy tiszta edénybe. Ha mondjuk nagyon odakozmált valami, és kellemetlen szagokat is érzünk, akkor pirítsunk egy-két szelet kenyeret. Tegyük óvatosan az étel fölé, és fedjük le, magába fogja szívni az égett szagot. Égett zsírba 2-3 db felvágott vöröshagymát dobjunk, az is ugyanezt a “szagelszívó” hatást fokozza. Ha viszont valamin túl vastag zsírréteg állna? Akkor tegyünk megmosott salátaleveleket az étel tetejére, ezekre azonnal rárakódik a zsír, csak figyeljünk, hogy gyorsan kapjuk is ki majd az edényből. Jégkockákkal ugyanígy járunk, na itt még sebesebbnek kell lennünk :-) Hidegen pedig az étel tetejéről lekanalazhatjuk, vagy papírtörlővel leitathatjuk a felesleges zsiradékot. Olyan is előfordul, hogy valami túl híg lesz. Például egy mártás, vagy egy főzelék. Egy kávéskanál lisztet vagy keményítőt egy csésze hideg vízben simára keverünk, majd állandó kevergetés közben belecsurgatjuk az ételbe. Felfőzzük, így kapjuk majd meg a kívánt sűrűséget. Ha pedig túl sűrű az ételünk, akkor egy kis húsleves-alaplével, vagy tejjel hígítsunk, aszerint, hogy miről is van szó. Sima víz nem igazán jó, attól íztelenné válik az étel, akkor meg kezdhetjük elölről a fűszerezést.
Konyhai katasztrófákról, amelyek – így derül ki igazán – nem is olyan vészes dolgok, mára ennyit. De még gyűjtünk nektek hasonló hasznos tippeket, már csak azért is, mert így legalább mi is megtanulunk újra egy csomó dolgot, amit nem árt tudnia az ember lányának, ha főzésre adja a fejét.
Puszi: Gabi és Réka
