Jó pár hete, amikor a végeláthatatlan télből egyszer csak varázsütésre nyár lett, megfőztem az első nyárindító lecsómat. Mert ha megérzem a nyár illatát, ellenállhatatlan vágyat érzek egy igazi, friss lecsóra. Egész nyáron ellennék ezen az egy ételen. Na jó, kis túlzással persze. De ha nem süt a nap, akkor megette a fene. Nem ugyanolyan az íze.
Emlékszem, kiskoromban ki nem állhattam. 
El nem tudtam képzelni, hogy lehet megenni ezt a gusztustalanul kinéző trutyit. Hát kérem, meg lehet. Csak fel kell nőni hozzá. Hogy meg tudd érezni a friss paprika és paradicsom igazi ízét. Persze ehhez az szükséges, hogy jó alapanyagot válasszunk. Egyáltalán nem értek azokkal egyet, akik a lecsóhoz a maradék zöldséget választják, mondván, jó lesz az. Tiltakozom! A lecsókészítés bár tényleg pár perc, de igenis lehet mesteri. Ettem én már étteremben, csucsogó zsíros, vagy túlságosan nyers lecsót. Vagy főzelékszerű akármicsodát. De az igazi lecsóban a zöldség éppenhogy csak megfőtt, hogy már ne legyen nyers, de ne legyen agyonfőve. Van egy icipici leve, de nem csucsogós és nem is száraz. Százféleképpen készíthető, családonként más és más a recept. Mi rizzsel és tojással készítjük. Kolbász helyett jó minőségű virslit teszünk bele. (Van, aki padlizsánnal, cukkínivel készíti.) No és persze paradicsom, paprika, hagyma és só. Semmi extra fűszer. Maximum a szeretet, amivel készítjük. A tojás a legvégén kerül bele. A rizzsel óvatosan bánjunk, mert ha sok kerül bele, akkor bizony sűrű lesz és én azt nem szeretem. Ja, ha én nem eszem belőle, akkor ahogy szeretitek. Friss, ropogós kennyérrel, hegyes, csípős paprikával (magyarral), egy finom roséval, mesés nyári eledel. Tudjátok mit! Főzök is egyet, hátha megjön a nyár kedve és idemosolyog ránk végre.
A másik nyári alapkaja nálunk a körözött. Szintén ezernyi módja van az elkészítésének. Mindenekelőtt a túrón múlik nagyon sok. Tehén vagy juhtúró, vagy a kettő keveréke. Ez bizony ízlés dolga. Juhtúróból pikánsabb ízvilágot alakíthatunk ki. A szokásos alapanyagokon kívül mi kapribogyót teszünk bele és egy pici sört. A jó körözött titka, hogy hagyni kell érni egy kicsit. A “mégjobbé” pedig az, hogy esélye sincs arra, hogy megérjen, mert sokkal hamarabb elfogy. Így jártunk a gyereknapi hétvégén, amikor az egyik koncertem után, spontán vendégeskedés szerveződött nálunk. 6 gyerek, 6 felnőtt, egy jó adag körözött. Friss paprikával, paradicsommal tálalva. Még megteríteni sem volt időm. Álltunk az asztal körül és habzsoltuk a férjem rögtönzött körözöttjét.
Szóval nem mindig kell nagyban gondolkodni, ha az ember szeretné vendégül látni a barátait. Ezzel a két nyerő fogással majdnem mindenkit le lehet venni a lábáról! Jöjjön hát végre a várva várt nyár, sok lecsóval és körözöttel!
Puszi: Réka
