Pontosabban zölddió szirupban. Az a mókás, hogy ez manapság annyira elfeledett, hogy nagyon sok pénzért, kulináris csemegeként lehet “jobb” helyeken megvásárolni, pedig ehhez aztán igazán nem kell nagy befektetés. Hacsak az elkészítésére fordított időt nem számítjuk annak, mert lássuk be, lehet, hogy éppen ez lehet az oka annak, hogy a pepecselés miatt az elmúlt évtizedekben a háziasszonyok leszoktak ennek a finomságnak az elkészítéséről. De kezdjük mindjárt a végén? Hogy is néz ki a zölddió befőtt? Sötétbarna, majdnem fekete golyók, sűrű sötét szirupban. Keményebb héj, puha belső, és félbevágás vagy felszeletelés után jól kivehető a dió szerkezete.
Na de eddig még kell egy kis idő, amíg eljutunk. Azért írunk most róla, mert még éppen utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy idén ne maradjunk le erről a befőzési ceremóniáról. Ha van diófánk, vagy a családban, ismerősnek van diófája, akkor jól látható lesz, hogy mikor érik el már a termések a normális méretüket, és ha a levelek között szemlélődünk, jól láthatjuk az éretlen zöld diókat. Mint a süteménynél, itt is szükség van egy tűpróbára: egyébként konkrétan a sütéshez használatos tűkkel lehet a diót átszúrni. Ha ez akadálytalanul megy, akkor minden OK, szedhetjük tálba a hibátlan szemeket. Ez nagyon fontos, hogy csakis az ép zöld diókkal dolgozzunk, megromolhat az egész, ha hibás szemek is keverednek közéje. Két-három kis üvegnyit tervezünk eltenni, így most kb. 20-25 szemet gyűjtöttünk egy tálba. Alaposan meg kell mosni a diókat, majd jöhet a szurkálás, akár ha padlizsánt készülnénk sütni. Három-négy helyen szúrjuk át a diószemeket.
Ezután öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje, takarjuk le, tegyük félre és hagyjuk állni. Másnapig. Mert ekkor öntsük le az előző napi vizet, tegyünk rá frisset, és ezt ismételjük meg még további 9 alkalommal. Tehát összesen tíz napon keresztül. Nem véletlenül írtuk, hogy ez az a macera, amit sokan nem vállalnak manapság már be, de azért ha éppen nem utazunk el, és otthon vagyunk, akkor nem megoldhatatlan feladat. A tizenegyedik napon jön az igazi “befőzés. 1 liter vízből és 1 kg cukorból szirupot főzünk, és ebben forraljuk fel az áztatott, leöblített diót. Beledobunk 2-3 fahéjrudat, 1 kis maréknyi szegfűszeget, és egy-egy felkarikázott citromot és/vagy narancsot. Ezzel együtt főzzük a diót. Majd kihűtjük, és másnap ismét felforraljuk. Kihűtjük, harmadnap ismét felforraljuk, és utána adagoljuk bele a kimosott, forró vízzel kiöblített üvegekbe. Mi is még csak most kezdtük a tíznapos “öblögetés” elejét, úgyhogy a végeredményt még nem tudjuk megmutatni, de később beszámolunk róla. Mint ahogy arról is, hogy mire használható a szirupban eltett zölddió.
Süteményekhez, mint például gyümölcskenyérhez apró kockákra vágva egyszerűen pompás. De remek párja lehet sült húsoknak, például libasült mellé is passzol, és különböző májas töltelékekbe darabolva is nagyon különleges csemege lesz. A végeredményt és néhány receptet majd szintén megmutatjuk nektek, addig is zölddió befőzésre fel, ha kedvet kaptatok hozzá, le ne maradjatok róla!
Puszi: Réka és Gabi
