Tudjátok megígértük, hogy az Anyakanyar a jövőben nem csak nektek szól és rólatok szól, hanem veletek együtt szól. Egyszerűen olyan sok értékes, kreatív, vállalkozó vagány anyával találkoztunk, mióta az Anyakanyart írjuk, hogy nem bírjuk ki, hogy ne mutassuk be őket nektek még jobban. Tanuljunk egymástól, meséljünk egymásnak. Jöjjön például egy farsangi történet Szabó Krisztinától, aki kislányának, a cserfes, még nincs is háromév Emmának álmodott farsangra saját készítésű jelmezt. Lesz farsang jövőre is, úgyhogy jól jön az inspiráció mindannyiunknak! Pávaskodunk picit!!!
„Mindig is szerettem alkotni, legyen szó festésről, agyagozásról, plüss állatkák varrásáról. Alig vártam, hogy a gyerekemnek is készíthessek dolgokat és később pedig őt is beavathassam ebbe a varázslatos világába. Valószínűleg emiatt volt, hogy alig vártam az első farsangot.
Már hónapokkal korábban azon gondolkodtam, hogy Emma minek öltözhetne, mi az amit szívesen viselne és nem túl bonyolult, hiszen egész nap abban kell lennie. Azt tudtam, hogy a pörgős tüll szoknyáját nagyon szereti, így ez volt a kiindulási alap. Tündérkét, balett-táncost és egyéb ilyen csudirózsaszín dolgokat kizártam, ugyanis ezektől engem a hideg ráz ki. Ekkor ugrott be a páva, a hatalmas farktollával, amit akár tüllszoknyával is le lehet képezni.
Ezek után jött a puhítási folyamat, Emmának sokat mutogatni a pávát és meggyőzni, hogy ő szeretne páva lenni. Ez a rész meglepően jól ment, tetszett neki az ötlet. Még aznap este rengeteg páva-képet töltöttem le az internetről és tanulmányoztam milyen színeket kell beszerezni. A tüllök beszerzése volt a legnehezebb feladat, ugyanis nagyon kevés helyen tartanak, királykéket például a tizedik boltban kaptam és onnan is az utolsó métereket hoztam el… A foltokat pedig simán filcből vágtam ki, és varrtam a szoknyára. A felső rész pedig egyszerű megoldással egy sima kék body volt.
Általában amúgy az a meglátásom, hogy mindenki bemegy a boltba és megvesz valamit, ami éppen van vagy ismerős gyerektől kölcsönkérnek. Ebben a jelmezben pont ez volt a különleges, hogy Emma napokig mondogatta, hogy én csináltam neki a jelmezét, és boldog volt, hogy láthatta az alkotás folyamatát, láthatta, ahogy készül. És miután megvoltak az anyagok, az egész nem tartott két óránál tovább.
Szóval bármennyire is macerás, szerintem jobb a kézzel készített jelmez, még ha nem is olyan tökéletes, mint egy boltban kapható. Jövő évben már bizonyára neki is sokkal konkrétabb elképzelései lesznek. Bár bizonyos szempontból azért már most is kifejezte saját akaratát. Én fonott hajat képzeltem neki, de Emma haját nem lehet befonni. Úgyhogy az biztos, ahogy Emma egyre idősebb lesz, nekem egyre inkább fel kell készülnöm arra, hogy nem lesz ilyen egyszerű dolgom. Nem gond! Szeretem a kihívásokat! Jövőre másként fog sikerülni, hogy pozitív meglepetést szerezzek neki.
Puszi: Kriszta”
