Tudjátok, hogy mióta használjuk ezt a szót, „cukrászda”? Hát hirtelen mi is töprengeni kezdtünk, és bevalljuk, utána kellett nézni. Először is az derült ki, hogy a “cukrász”, mint szó és szakma, először papíron Széchenyi István gróf „Hitel” című művében szerepelt. Korábban a „mézeskalácsos” volt ismert, mint mesterség, jóval előbb, az Árpád-házi királyok korában, hiszen akkoriban még a méz volt az egyedüli édesítő anyag. A királyi, főúri birtokokon dolgozó mézeskalácsosok egyúttal méhészkedéssel is foglalkoztak, és céheket alapítva ők vittek édes árut először a piacra. Később, a tatárjárás után Német-Alföldről települtek be lakosok, ők hozták magukkal a cukorrépa feldolgozását, így a XIV. század körül már lehetett cukrot és cukorlisztet hozni, az első igazi édességek viszont olasz befolyásra, Mátyás udvarában születtek. Nem sokkal később egzotikus helyekről érkezett a cukornád, így ismerték meg a kézművesek a nádcukrot, amely szintén új lehetőségeket kínált édességek előállítására. Hazánkban Tessedik Sámuel alapította meg az első cukorgyárat 1831-ben, és húsz év után már elismert mesterség lett a “cukrász”. Apróbb próbálkozások után pedig 1858-ban létrejött az első igazi cukrászda, a Kugler, mai nevén a patinás Gerbeaud.
Ha cukrászdába megyünk, akkor általában lebeg a szemünk előtt
egy kép a süteményekről. Vannak olyan sütik, amelyek annyira hagyományosak, nekünk magyaroknak, hogy egy igazi sütispultot nem is tudunk enélkül elképzelni. Eszterházy-torta, Dobos-torta, Rákóczi-túrós, Rigó Jancsi – és még sorolhatnánk a klasszikus finomságokat. De a korral haladni kell, és bármennyire is ragaszkodunk a tradíciókhoz, boldogan próbálunk ki egyre újabb, frissebb, izgalmasabb kombinációkat is. A Gerbeaud-ban immár néhány esztendeje töretlen energiával dolgozik azon a kreatív cukrász-team, hogy a legjobb magyar hagyományokat megtartva, újragondolt és egészen újszerű édességeket is kínáljon a vendégeknek. A lehető legfontosabb a kiváló minőségű és friss alapanyag, és persze mindehhez a korszerű technológia vívmányai is elengedhetetlenek. A cél pedig, hogy olyan szemet gyönyörködtető, esztétikus sütemények kerüljenek a vitrinekbe, amelyeknek ellenállni lehetetlen, az ízhatás, nem túlzással ízorgia pedig mindenkit meggyőz arról, hogy miért is van soha nem múló ragyogása a Gerbeaud névnek. És hogy ne csak azok élvezhessék ezeket a finomságokat, akik tudnak időzni a Vörösmarty téri teraszon, vagy a patinás kávéházban, elvitelre akár 50 % kedvezménnyel is csomagoltathatják a süteményeket, szülinapi tortákat.
Legutóbbi látogatásunk során a Gerbeaud-ban a süteményekre már nem került sor, így most visszatértünk egy röpke tesztelésre, és kifaggattuk az édes csodákról Kolonics Zoltánt, a kreatív cukrászat vezetőjét. Meg persze kóstoltunk is, citromot, csokit, meg még aranyat is :-)
Bár ma még ez nem tűnik igazán így, de hát pontosan tudjuk, hogy közelegnek a hűvösebb napok, jól jön egy kis plusz energia! Ha arra jártok, nézzetek be a Gerbeaud-ba, nem fogjátok megbánni!
Puszi: Réka és Gabi
