Az év eleje sok családban nem az új lendületről szól, hanem inkább a kifáradás érzéséről. A téli időszak végére a gyerekek – és gyakran a szülők is – motiválatlanabbak, nyűgösebbek, nehezebben veszik fel újra az iskolai hétköznapok ritmusát. Ez az állapot azonban nem lustaság vagy akaratgyengeség kérdése, sokkal inkább az idegrendszer természetes reakciója a hosszú, ingerszegény, fényhiányos időszakra.
A tél során a szervezet energiaszintje alacsonyabb, gyakoribbak a betegségek, miközben a mindennapok mégis teljesítményt, figyelmet és alkalmazkodást várnak el a gyerekektől. A téli szünet sok esetben nem valódi pihenést jelent, hanem felborult napirendet, túl sok ingert és kevés valódi feltöltődést. Mire a családok igazán lelassulnának, már újra indul a hétköznapi terhelés – ez pedig belső ellenállást szülhet.
„Fontos kimondani, hogy az év eleji motivációhiány nem nevelési kudarc és nem a gyerek hibája. Ilyenkor az idegrendszer egyszerűen még nem áll készen a folyamatos elvárásokra” – fogalmaz Törökné Gergely Kata coach, lovas coach, önismereti tréner, aki munkája során gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt foglalkozik. A belső feszültség gyakran nem szavakban jelenik meg, hanem viselkedésben vagy testi tünetekben: reggeli lassúság, nyűgösség, figyelmetlenség, hasfájás vagy fejfájás formájában. A szülők ilyenkor sokszor ösztönösen „motiválni” próbálnak, ám a külső nyomás ritkán hoz valódi eredményt.
Kata tapasztalata szerint a lovas foglalkozások ebben az időszakban különösen hatékony támogatást nyújthatnak. A ló ugyanis nem erőltet motivációt, hanem a belső állapotra reagál. Azonnali visszajelzést ad, következetességet, figyelmet és jelenlétet kér – mindezt ítélkezés nélkül. „A ló nem vár el tökéletességet, csak őszinte jelenlétet. Ha a gyermek feszültebb vagy bizonytalan, arra reagál. Ha megnyugszik és fókuszál, a kapcsolat is működni kezd. Ez egy nagyon tiszta tükör, amiben a gyerek megtapasztalhatja: képes hatással lenni a környezetére” – mondja Kata.
A lovas coaching folyamatok során az élmények feldolgozása legalább olyan fontos, mint maga a közös munka. A tapasztalatokat közösen átbeszélik, „felhangosítják”, így a gyermek tudatosítani tudja az érzéseit és a megéléseit. Ennek eredményeként megtapasztalja a kitartó, apró lépések erejét, sikerélményhez jut anélkül, hogy teljesítménykényszer nehezedne rá, és elfogadó közegben nyílhat meg. Ez az élmény később könnyen átültethető az iskolai hétköznapokra is. A belső biztonság és önbizalom lassan, de tartósan épül újra – nem szavakkal, hanem tapasztalaton keresztül.
Segít a finomhangolás
Az év eleji, téli időszakban a szakember szerint nem radikális változtatásokra van szükség, hanem finomhangolásra. A reggeli rutin újraépítése már az esti órákban elkezdődik: fix lefekvési idővel, képernyőmentes levezetéssel, előkészített ruhákkal és táskával. A reggeli kapkodás helyett a lassabb tempó, egy kis pufferidő, vagy egy közös kapaszkodó – kedvenc reggeli, zene, rövid beszélgetés – sokat segíthet az idegrendszer megnyugtatásában.
„A legfontosabb, hogy a próbálkozást ismerjük el, ne csak az eredményt. Egy mondat, mint az, hogy ‘láttam, hogy nehéz volt, mégis megcsináltad’, sokkal erősebb belső motivációt ad, mint bármilyen sürgetés” – emeli ki Kata.
A téli időszak és az év eleje nem a hajtásról kellene hogy szóljon, hanem az átmenetről. Ha ezt elfogadjuk, csökkentjük a külső ingereket, és teret adunk a természetes lassulásnak, a gyerekek – és a szülők is – könnyebben találnak vissza a saját ritmusukhoz. A motiváció nem parancsra érkezik, hanem biztonságos, támogató környezetben születik újra.
