Mi kicsit kétlaki család vagyunk. Elsősorban a belvárosban lakunk, mert nekem a színházak miatt, Attilának meg a munkája miatt az a praktikus, és én nem is vezetek, tehát ha sétatávolságban vannak a dolgok, az az igazán előnyös. De vagyunk Biatorbágyon is, a természetben, ami hétvégenként, jó időben, szünidőben igazán szívet melengető. Imádom a természetet, a zöldet, a növényeket, a virágokat. Amikor új helyre költöztem, mindig az volt az elsődleges szempontok egyike, hogy napos legyen, sok növény szeressen ott lenni. Egyszer volt szerencsém egy olyan belvárosi tetőteraszt megnézni, ami tényleg, de komolyan mondom, tényleg olyan volt, mint egy kert. Itt Budapesten. Azóta ez az álmom. Felmész a tetőre, ahol fű nő, bokor nő, fa van. Elképesztően jó érzés.
Amíg pedig az álmom be nem teljesül, addig marad a cserepes virág és a vágott virág otthon. A premierekre nagyon sok csokrot kapok, a premierekben ezt is nagyon szeretem. Volt idő, amikor leszárítottam őket, de most már tudom, hogy az egy másfajta, nem igazán jó energia. Azok halott virágok, halott élőlények, nem jó őket a környezetünkben tartani. Úgyhogy manapság arra figyelek inkább, hogy ilyen-olyan trükk segítségével (visszavágás, friss víz, pici só, vagy mint korábban virágos Attilánktól tanultuk, egy csepp hypo a vízbe) minél hosszabban tartsam a vágott virágot frissen. Sajnálom, amikor elhervad, de kidobom. Nincs az az emlék, ami miatt megtartanám. A szárított rózsacsokor ebből az energetikai szempontból a legrosszabb ám!!!
Fajtából egyébként bármi jöhet. Nálunk otthon van orchidea, mert az tényleg nagyon hosszan virágzik, de én szeretek minden virágot, aminek kicsit intenzívebb illata van. Jázmin, orgona, most hogy elképzelem, annyira jó, amikor megtelik velük a lakás.
Németh Attilánál, a Plantomime-ben egy csokor születését végignézni, végigélni pedig maga a csoda.
Továbbra is lázban tart a virágkötés művészete, úgyhogy szerintem láttok még bennünket virágok közt itt az Anyakanyaron! Virágos jókedvet nektek a hétvégére!
Puszi: Gabi
