Tegnap a Mesterségek Ünnepén jártunk a családdal, fenn a Budai Várban. Még sosem voltunk ezen a fesztiválon, de annyi szépet és jót olvastunk, hallottunk róla, hogy nem lehetett kihagyni. Valóban lenyűgöző élmény a pompás díszletek között sétálni, ügyelve arra, hogy ne törjük ki a nyakunkat a patinás kockaköveken. Amerre nézünk, szépet látunk. Egyrészt Budapest, mint látványos háttér tárul a szemünk elé, a Lánchídtól a Bazilikáig, de azt is lehet fentről ellenőrizni, hogy hol tartanak a Várkert Bazár régóta húzódó felújítási munkálatai. De hát nem ez a lényeg, népművészek, kézműves mesterek mindenfelé, amerre a szem csak ellát. Műhelybemutatók, játszóházak, szemet gyönyörködtető kosarak, csuprok, ruhák, babák. Hát persze, hogy mi sem távoztunk üres kézzel…
És ami itt a Várban még főszerepet játszik, 
az a kézműves gasztronómia. A kenyérlángos és a dödölle mellett szarvaskolbászt, libatepertőt is lehet venni, mézet, mézeskalácsot, és aminek nagyon megörültünk, kézműves magyar sajtokat. Szeretjük a sajtot, és igazából nagyon jó látni, hogy milyen különlegességek készülnek a magyar kistermelőknél is. Nem mondom, hogy olcsó, de hát a sajt sehol sem olcsó, és nincs is döbbenetesebb annál, mint mikor azt látom, hogy egy sajt csomagolásra többhónapos lejárati idő van írva. Bele sem merek gondolni, mi lehet abban, amit megeszünk… Úgyhogy, ha lehetőségem van rá, szívesen veszek a piacon termelői sajtot is, már csak azért is, mert nagyon szeretjük a sajtsalátát. És egy kis különleges ízzel nagyon fel lehet dobni. Nem csoda hát, hogy a vásárból is vittünk egy kis vásárfia-sajtot, és előkerestem egy kedvenc receptünket, a sajtsalátát, amelyet akár hirtelen betoppanó vendégek fogadásakor, akár nyári ebédek, vacsorák alkalmával elő lehet kapni és gyorsan megcsinálni. Íme!
