Anna lányomnak lett egy saját meséje. Elkészültünk ugyanis Pálfy Zsolt szerzőtársammal a Puff Ancsi Vakációja című mesénkkel, ami ha úgy vesszük, Anna meséje. Attiláé volt ugye a Csigalétra, amihez csakúgy, mint most Annáénál, készültek dalok is, és igyekeztünk egy történetet elmesélni, eljátszani a gyerekeknek. A mostani meséhez is születtek dalok, ebből már ti is hallhattatok néhányat, amiket le is tölthettek az oldalról. Van egy Fogmosi dalunk is, amit kis Attilával nagy szeretettel énekelgetünk nem csak fogmosás idején. Nem csak mi szeretjük egyébként. Attilának van egy ovis társa, Bogi, aki az óriási kutyájának énekelgeti ezt mindig, abban bízva, hogy majd egyszer a nála nagyobb kutyus egyszer beszáll neki segíteni… Tündéri állítólag a kislány, amikor a kutyának énekli fogmosás közben a nótát: „sika, sika, fogmosika”.
Ennek kapcsán jutott eszembe, nem ártana megkérdezni egy fogorvost arról, hogyan tudjuk rászoktatni a gyerekeket a rendszeres fogmosásra, illetve mire kell figyelni. Nálunk előbbivel nem volt egyáltalán gond, de azért Dr. Lénárth Orsolya, fogorvos, bevallom még nekem is tudott újat mondani. Úgyhogy alábbiakban álljon itt néhány jótanács fogmosi témában.
Először is fogat mosni attól a pillanattól fogva kell,
hogy akár csak egy fogacska is kinő. Ami azonban fontos, hogy a gyerek három éves koráig elég, ha simán csak fogkefével mos fogat, nem kell rátegyünk még fogkrémet sem. Ennek nagyon egyszerű oka van. Ilyenkor csak a mozdulatot tudja tőlünk ellesni, ezért is fontos, hogy együtt mossunk vele fogat, mert ezzel is jó példával járunk elöl. A lényeg az, hogy szokja meg a rítust. Nálunk ez egyébként abszolút bejött és így is van. A gyerekeket sosem kellett nógatnom, hogy mossanak fogat, valahogy olyan természetes volt, hogy ezt csináljuk, együtt csináljuk, része a rutinnak. Na és akkor a lényeg, hogy miért nem kell három éves kor alatt fogkrém a fogkefére. Ebben a korban a gyerekek még nem tudnak öblíteni vízzel, a fogkrémet pedig csak megennék, és lenyelnék, ami nem tenne jót nekik, mert a fogkrémnek ugye nagy a fluor tartalma, amit viszont a szervezetünk nem ürít ki, ezért nem szerencsés lenyelni. Orsi szerint a fogkefe önmagában is elég ahhoz, hogy mechanikus módon megtisztítsa a fogat a lepedéktől. Később pedig, ha már meg tudjuk tanítani a gyerekeket arra, hogy hogyan öblítsenek vízzel, és hogyan köpjék ki a fogkrémet, akkor nyugodtan tehetünk egy pöttynyi fogkrémet is a fogkefére.
Nagyon sokféle fogkefe és fogkrém létezik gyerekeknek. Anélkül, hogy márkát említenénk, annyit elég figyelni, hogy minden korosztály számára kapható ilyen-olyan. Pontosan rá van írva a csomagolásra, hogy egy éves korig, vagy esetleg nagyobbacska korosztály számára ajánlják-e.
Nem is gondolnánk, hogy a táplálkozás mennyire fontos e tekintetben is. Ha a gyerkőcnek egész nap valami cukros teával teli cumisüveg lóg a szájában, akkor hiába sikálja a fogát reggel, este. A cukor mellett még a citrom az, amit messze kerülni kell. A rostdús ételekben, ilyen a sárgarépa, karalábé, alma, az a jó, hogy amikor a gyerek rág, egy mechanikai tisztítószerepet is be tudnak tölteni. Hogy mi a helyzet az édességgel? Először is csoki és sütemény, mondjuk egy szelet torta engedélyezett a fő étkezés után, ami nem csak azért fontos, mert így utódunk megszokja, hogy nem nassol, hanem édességet mondjuk desszertként eszik, ellenőrzötten, hanem mert a kakaóvajnak még fogszuvasodást gátló hatása is van.
Jó, persze lehet mondani, a csokiban is van cukor, de a lényeg az, hogy ezt a gyerek viszonylag gyorsan megeszi, lenyeli, nem marad hosszan a szájüregben, ahogy az mondjuk egy nyalóka, vagy valami cukros ital esetében előfordulna. Őszintén mondom, mindig csodálkoztam azon, hogy valaki úgy altatja el a gyereket, hogy mondjuk még egy adag kakaót, vagy valami cukros meleg teát tol a szájába. Orsi doktor néni is megerősített abban, hogy fogmosás után már szigorúan tilos a vízen kívül bármit a gyereknek adni. Mellesleg nekünk, felnőtteknek sem ajánlott mást innunk, ha már egyszer túl vagyunk a fogmosáson…
Még egy érdekes meglátása volt szakértőnknek. Ha a gyerekeket már egy éves koruktól kezdve rendszeresen hordjuk fogorvoshoz, akkor egyrészt megszokják, hogy ez egy rendszeres dolog, és felnőttkorukban is törődnek magukkal, másrészről pedig nem azonnal egy rossz emlék marad meg bennük a fogorvosi rendelővel kapcsolatban. Ha már csak akkor viszi el őket a szülő fogorvoshoz, amikor valami probléma van, fáj valamelyik fog, akkor rögtön egy kellemetlen élménnyel kezdődik a fogorvossal való ismerkedés.
Röviden ezeket szerettem volna nektek leírni, hátha segítek vele. Nálunk valahogy ez nem egy kardinális kérdés, de olvasói levelekből arra következtettünk Rékával, hogy talán nem árt beszélnünk egy fogorvossal, aki ezt jobban el tudja magyarázni mindannyiunknak. Szeptembertől indul egyébként az Anyakanyaron egy olyan plusz rovat, amit szakértőink jegyeznek majd, és őket lehet majd faggatni minden olyan kérdésben, amiben mi azért annyira nem vagyunk kompetensek. Szóval figyeljetek továbbra is minket, a Fogmosi-dalt pedig majd hallgassátok sok szeretettel a hamarosan megjelenő új lemezemen, mert ezzel is tuti kedvet csináltok majd a fogmosáshoz!
Puszi: Gabi
