Ma mit össze nem bénáztam a konyhában! Látnotok kellett volna. Pedig kuglófsütésben nagyon jó vagyok. De ma! Anitáék elvitték Rebust, mert Lucával (Anita kislánya) nagy barátnők. Hónapok óta szervezik a közös alvást, pizsi-partyt. Mondanom sem kell, hogy mióta lefixáltuk az időpontot, a kiscsajok teljesen be vannak zsongva. Beni osztálykiránduláson van, így tehát kaptunk egy szabad estét. Régóta terveztük, hogy meghívjuk a férjem munkatársait egy kis eszem-iszomra. Bence nagy szakács. Hihetetlen fantáziával áll neki egy-egy menüsor összeállításának, elkészítésének. És persze önbizalommal, mert az elengedhetetlen a konyhában, meg persze az élet egyéb területein is. Én kifejezetten híján vagyok ennek a tulajdonságnak, így tehát egyáltalán nem lepett meg a mai akcióm. Ugyanis valahol a tudatalattimban az ismételgethettem, hogy jaj, csak el ne rontsam. De hát így kérem, nem lehet.
Szóval a férjem nekiállt a leves elkészítésének, ami egy kókuszos csirkeleves volt, jó citromosan. És egy kis laza báránysült mentaszósszal és parmezános burgonyapürével. Nem bonyolította túl. :) Gondolhatjátok, hogy én sem adhattam alább. Mondtam, oké, én meg sütök egy kis csokis, fahéjas, mandulás kuglófot. Eddig mindig óriási sikere volt, és mindenki hanyatt dobta magát, hogy honnan tudok én ilyen jól kuglófot sütni. Ugyanis a kuglófsütés olyan bonyolult dolognak tűnik, pedig egyáltalán nem is az. Csak jó, ha az ember lánya nem áll neki variálni, kísérletezgetni, ha vendégeket vár. Mert én bizony ilyen béna voltam, hogy változtattam a jól bevált recepten. Miután egy jó ideje gluténmentes diétán vagyok, így rizslisztből és barna cukorból készítettem el a süteményt. Nem gondoltam át, hogy a rizsliszt sütési ideje más lehet, meg egyáltalában teljesen máshogy működik, mint a hagyományos búzaliszt. Majdnem beégettem a kuglófot, pedig csak 60 perce sült. Az eredeti recept szerint 85-90 percig szoktam sütni. Jó, szerencsére éppen az utolsó pillanatban sikerült kikapnom, és csak egy egészen kicsit lett barnább, mint illő. Most a férjem éppen retusálja csokimázzal. És a legbénábbat még el sem meséltem. Mondjuk ez nem teljesen az én hibám, hanem az Ikeás kuglófformáé is. Nem zár tökéletesen. Vagyis elkezdett kiolvadni belőle a vaj, ráégett a sütő aljára, amitől az egész házban állt a füst. Csodálom, hogy senki nem hívta ki a tűzoltókat. Még van egy kis idő a vendégek érkezéséig, reménykedhetek, hogy hátha valamilyen csoda folytán megint ehető lesz az én híres-neves kuglófom. Kár lenne a sok finom alapanyagért.
Akinek azért sikerült kedvet csinálnom egy kis kuglófozáshoz, annak itt a recept. Kakaóval, teával, forralt borral isteni egy hűvösebb estén.
Hozzávalók:
- 250g liszt
- 250g cukor
- 250g vaj
- 4 db tojás
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 csomag sütőpor
- 2 kávéskanál fahéj
- 2 evőkanál Amoretto, vagy rum
- szeletelt mandula, jó minőségű csokoládé, vagy akár kandírozott narancskocka
A cukrot, tojást, vaníliás cukrot, vajat, fahéjat, Amorettot géppel összekeverem. Óvatosan hozzáteszem a sütőporos lisztet. Majd ízlés szerint az apróra darabolt csokit, mandulát, egyebeket. Ki mit szeret. (Mi például nem szeretjük a mazsolát, de lehet bele tenni azt is.) Beleöntöm a kivajazott, lisztezett formába. Majd az előmelegített sütőben, légkeveréssel 150°-on 85-90 percig sütöm. Ha kihűlt a forma, óvatosan kiveszem belőle. Porcukorral vagy csokimázzal díszítem. A leírás letölthető itt: Kuglófrecept. Legyetek ügyesek, megéri a fáradságot! Jó étvágyat!
Puszi: Réka
