Márciusban indítottuk el az Anyakanyar Illemleckéket, amihez igazán impozáns hátteret találtunk. A Hotel Nemzeti Budapest 117 éves, most felújított épületében remek élmény volt a gyerekeknek Zsolnay-porcelánból kortyolni a kakaót, miközben Eöttevényi Zsófi, azaz Sophie okította őket a Húsvéttal kapcsolatos szokásokra. Szóba került az asztali illem, és elkezdtük az alapoktól a tanulást. Én Attilával voltam ott ezen a bizonyos első alkalmon, nagyon jól érezte magát, már alig várja a következőt, amire szintén elviszem, bár első hallásra kicsit lányosnak tűnhet a téma.
Április 13-án délután ugyanis egy igazi teapartit tart Sophie. 
A teázás hagyománya kerül szóba, a gyerekek érinteni fogják a különböző kultúrák teázási szokásait, megtudhatják azt is, hogy mióta illik virágot ajándékozni egymásnak, hogy milyen teendőink vannak, amikor születésnapi zsúrt szervezünk, milyen meghívót készítsünk, hogyan dekorálhatjuk ötletesen a partit, vagy hogyan kínáljuk illedelmesen az étkeket. A gyerekek délutánját egy finom uzsonna varázsolja igazán emlékezetessé. Szeretnék kedvet csinálni nektek ehhez a programhoz, így néhány kérdést tettem fel Sophie-nak, azaz Eöttevényi Zsófinak, az Anyakanyar Illemleckék kedves, de szigorú illemtanárának.
Milyen korú gyereknek érdemes már születésnapi zsúrt szervezni? A gyerekek bulijával kapcsolatban is vannak illemszabályok, amiket be kell tartani?
Születésnapi zsúrok, a kedvenc témám. Mikor megszületett a kislányom, azon kívül hogy már az első varázslatos karácsonyt tervezgettem gondolatban, milyen lesz a dekoráció, a fények és illatok mennyire lesznek majd izgalmasak, az első születésnapi zsúr ötlete és gondolata is a fejemben motoszkált. Majd az első karácsony eltelte után tudatosult bennem, hogy ugyan már Zsófi, pici még ez a kislány ehhez. Persze vannak hangulatok, amiket érez, és átérzi a szeretettel teli családi karácsonyi fészek nyugalmát, de igazából az első nagy sátoros ünnepek még nekünk szülőknek szólnak. Így az első, sőt a második születésnapot is családi körben ünnepeltük, na nem azt mondom, hogy nem volt torta meg ajándék, de mindezt a gyermekemhez igazítottam, és nem felnőtt fejjel komponáltam meg az eseményt. Volt finom meggyes piskóta, amit ő csipegetett és kent mindenfelé, gyertya, amit legalább kétszer kellett elfújni, mert olyan izgalmas volt. Az idén kezdtem el először elgondolkozni azon, hogy vajon van-e értelme egy születésnapi zsúrnak, és ha igen, hány főt hívjak meg. Milyen köntösbe öltöztessem az eseményt, miképp adjuk meg a módját. Arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy az én kislányom 3 évesen még pici ehhez, bőven sok az ajándékkupac, a sütemény és tortahegyek, a kiemelt figyelem. Úgyhogy ezt a nagy tematizált születésnapi zsúr ötletet halasztottam jövőre és finomítom, hogy még tökéletesebb legyen. Ami az esemény hátterének megteremtését, a formális megkötéseket illeti, úgy gondolom, a meghívó elengedhetetlen. Ha kézzel készítik, még kedvesebb, és a búcsúajándékról se feledkezzünk meg, amivel megköszönjük a vendégeknek, hogy a különleges alkalmat megosztották velünk.
Szerinted a kislányok milyennek képzelnek egy igazi teapartit?
Macaronok, kis sütik, minden miniatűr. Ők szép ruhába öltözve, retiküllel a kezükben, babákat kínálva jönnek-mennek. Szerintem így képzelik el a kislányok a délutáni teázást. Az én lányom a különböző színű tányérokat szépen csoportosítja, a megfelelő színhez megfelelő pohárral. Kínál bennünket és a babáit. Biztosíthatlak, mindenki jól lakik és elég teát fogyaszt. Néha még egy kicsit sokat is. Az biztos, hogy az esztétikai érzéke fejlődik azáltal, hogy egészben gondolkodik, hogy rájön arra, hogy az ördög a részletekben rejlik. Hogy me2géri a harmonikusan terített asztallal bajlódni, mert jó lesz ránézni, jobb érzés lesz arról enni.
Hogyan lehet a teázást a gyerekek számára vonzóvá tenni egy ilyen programon?
A teázás kultúrája, mint tudjuk régi időkre vezet. A gyerekek számára ezt milyen formában lehet átadni, hogy ne legyen unalmas? Hát az indiai teához elefánttal, a kínaihoz pandával készülök. Vagy ti mást gondoltok? Sok mendemonda és történet fűződik a teához, ezekről fogunk mesélni és beszélgetni.
A vendégeskedés legalapvetőbb szabályairól is szó lesz. Szerinted mik azok?
Hát nem győzném sorolni. Inkább emeljünk ki párat. Pontosan érkezzünk, tiszteljük meg egymást a figyelmünkkel, hozzunk virágot a háziasszonynak és köszönjük meg mind a meghívást, mind a részvételt. Itt egy-egy köszönő kártya küldése igazán különleges gesztus lehet. Virágot vinni tíz szál alatt páratlan számban, tíz szál felett pedig párosan illik. Érdemes tájékozódni a virágok üzenetéről is, nehogy mellényúljunk. A virágot az illem szerint előre kell küldeni a háziasszonynak, de ezt a rohanó világban elég nehéz kivitelezni. A “keresem a vázát” momentumra fel lehet és illik is készülni, érdemes előkészíteni egy vázát, hogy a vendégekkel minél körültekintőbben tudjon a házigazda foglalkozni, és ne a megfelelő váza kiválasztásával teljék az idő, amikor a kabátok lesegítése sokkal fontosabb. Azt gondolom, nem is kell említenem, hogy a virágot átadni csak papír nélkül illendő.
Tudom, olyan, mintha evidenciákat sorolnék, de nagyon sokan nem tudják ezt így összeszedni, nem eszerint viselkednek. Ezen szeretnénk ezzel a programmal változtatni. Nem szeretnék most többet elárulni róla. Szeretném, ha sokan lennénk, mert hiszem, hogy ezek az alapértékek nagyon fontosak, hogy már gyerekkorban is beépüljenek. Ezért hoztuk létre ezt a sorozatot, reméljük, hogy sokan értik meg, hogy miért fontos ez.
Akinek van kedve Sophie illemleckéire gyermekét benevezni, a Hotel Nemzeti Budapest oldalán talál információkat. Mi biztosan ott leszünk Attilával megint! Szerintem gyertek ti is!
Puszi: Gabi
