Nekem valahogy olyan a természetem, hogy mindenben a jót szeretném látni. A Starfactory próbafolyamatai végén, a premier előtt történt velem egy baleset, amiről lehet, hogy ti is olvastatok, hallottatok már máshonnan, itt a blogon is írtam róla Anna születésnapja kapcsán. Most egy kicsit hosszabban megosztom veletek a történetet, mert ha már tapasztalom, hogy ilyenkor mi segít, akkor tovább is adom, hátha egyszer – nem kívánom – ti is rászorultok efféle jó tanácsokra.
Nem vagyok laza ízületű, ez tény, valószínűleg ennek is köszönhetően, hogy amikor elestem egy próbán a színpadon, a könyököm bár kijött a helyéről, de sem csonttörés, sem ínszalagszakadás nem következett be. Számomra ez még egy dolgot bizonyít. Hogy jó kezekben vagyok. Mögöttem másfél év szoptatás, ami azért érinti a csontokat is, hiszen a babának is szüksége van kalciumra, így a mamának kevesebb maradna, ha nem figyelne oda magára. Nekem viszont van Attila, aki ügyel arra, hogy egyensúlyban maradjak. Óriási szerencsém van. Ha szilánkosra törik, és műtétre kerül sor, akkor nem tudtam volna játszani sem.
Nincsenek véletlenek. Amikor ez az egész megtörtént, 
akkor először is este elgondolkodtam azon, hogy mi lehetett az a helyzet, amivel lehetővé tettem, hogy ez megtörténjen velem. Elgondolkodtam, hogy hol gyengítettem ki magam. Egy próbafolyamatban az ember sokkal nyitottabb, és valahogy az az egész helyzet elérzékenyít. Sokszor érzek olyan dolgokat, amelyek lehet, hogy nem is az én érzéseim. Úgyhogy arra jutottam, ez a nyitottság, és ez a másokra rezonálás teremtette meg a lehetőségét annak, hogy így járjak. Eszembe jutott, amikor főiskolás koromban Desdemonát játszottam, és az Othellót alakító partnerem valahogy magasabbra emelt a színpadon, és 12 hétre kaptam egy vállig érő gipszet, mert valahogy szerencsétlen módon eltörtem a karomat. Van párhuzam, de közben meg mégis milyen más volt akkor az, és ez a helyzet most. Kevésbé sérültem és gyorsabban gyógyulok. Tényleg szerencsés vagyok.
Könnyített gipszet kaptam, nem tudom, hogy ti láttatok-e már ilyet. Ezt akár fürdéshez is le lehet venni, így nem fülled be alatta a bőr, nem viszket, nem olyan kényelmetlen. Tudtam vele vállalni az előadásokat, amikor tévéfelvétel volt, akkor egy harisnyanadrágot húztam rá, hogy testszínű legyen, és ne látszódjon annyira. Picit a ruháimat át kellett szabják, de hála égnek, mindent meg tudtam csinálni a szerepemben, ahogy terveztem.
Attilával azt tudtuk, hogy az első héten minden este játszani fogok. Ahhoz hogy ezt bírjam, minden napot arra szántuk, hogy napközben kicsit rendbe hozzunk engem, így estére megint egy elviselhető állapotba kerültem. Nem volt más választásunk. Aztán jött egy hét leállás, akkor tudtam többet pihenni. Attila személyre szabott olajkúrát alakított ki nekem, és a homeopátiát is segítségül hívtuk. Van egy Traumeel nevezetű tabletta, én ezt kezdtem el szedni. Néha borogattam is a karomat, ezt svédkeserűvel csináltam. A svédkeserű egyébként bárányhimlőre is jó, belsőleg, külsőleg egyaránt. Képes visszahúzni a duzzanatot. A Fájdalom Ambulanciára jártam mágneses terápiára. Híres sportolók komoly sérüléseik után is itt kötnek ki, úgyhogy van tapasztalatuk abban, hogyan lehet gyorsítani a gyógyulást. A gyógytornát is ők csinálják, bár bevallom, nekem otthon Attila is sokat segített azzal, hogy masszírozta a karomat. Ilyenkor a vérömlenyt kell szinte szétmasszírozni. Amit még egy-egy ilyen otthoni kezelés után alkalmaztunk, az a fekete nadálytő krém.
És csak hogy tudjátok, tényleg szinte 
az egész család az én gyógyulásomért volt, Anna fogzós nyakláncát is kölcsönkaptam. Ez borostyánkőből van, ami nyugtató hatással van a babákra, amikor nő a foguk. A borostyán évszázadok óta a fájdalomcsillapítás természetes gyógymódjaként használják. A béke és a nyugalom energiáit sugározza, és megnyugtatja azokat, akik viselik. A tudományos magyarázat szerint a borostyánoknak elektromágneses aktivitása van, organikus, tisztán természetes energiát termelnek.
Na hát láthatjátok, hogy minden fronton azon voltunk, jobban legyek. És bírtam is az előadásokat is végig. Amikor egy betegség, sérülés, vagy bármi megállít, fontos, hogy megálljunk gondolkodni. Fontos, hogy gyorsan enyhítsük a tüneteket, de ez az egész, ami történt velem, nem tudott volna a hasznomra lenni, ha nem gondoltam volna át azt a bizonyos nyitott, befogadó állapotot és annak a rám gyakorolt hatását, amibe a próbafolyamat során kerültem. Hálás vagyok mindenért. Hálás vagyok azért a tapasztalásért is, és a sok-sok segítségért, amit Attilától, a Fájdalom Ambulancián dolgozóktól és a környezetemtől kaptam.
Puszi: Gabi
