Ti eltettétek a gyerekkori könyveiteket? Nekem ezek féltve őrzött kincseim lettek és most el sem hiszitek, milyen harc folyik értük. A kis hercegről, ami Anna kedvence lett, már beszéltem nektek. Anna azóta is azzal alszik, tényleg mázli, hogy a szülinapjára az antikváriumból sikerült beszerezni neki egy saját, de azért viseltes példányt. Így még az illúzió is olyan, mintha valóban egy réges-régi könyv lenne. Gondolkodtam már, hogy vajon miért szeretik a gyerekeim ezeket a könyveket. Hiszen nem a legdivatosabbak, nem a legszebbek, valóban látszik már rajtuk az idő. Megsárgult lapok, kicsit kopott borító, és ők mégis úgy nyúlnak ezek után, olyan csodálattal, mintha valami értékes dolgot fognának a kezükbe. Csak azt tudom elképzelni, hogy ezek a tárgyak is magunkban hordanak egyfajta energiát. Hogy valahogy lehet rajtuk érezni, hogy van velem kapcsolatban ezeknek a könyveknek előétele, és ettől értékelődnek annyira fel.
A kis herceg mellett a Dr. Bubó és a Sicc két olyan könyv, amit meg Attilától nehéz visszaszerezni. Persze nem is akarom elvenni tőle. Amikor kicsit rosszabb az idő nyáron, mondjuk esik az eső, vagy valahogy nincs kedvünk kimozdulni otthonról, akkor ezeket olvasgatjuk most.
A Siccet ugye ismeritek? 
A Sicc a szórakoztató időtöltések és a cseles csalafintaságok tárháza. 1935-ben jelent meg először. Nem elképesztő? Lassan 80 év is eltelt azóta… A szerző Grätzer József Karinthy Frigyes személyi titkára volt, akit a maga korában „rejtvénykirálynak” tartottak. A SICC fejezetei úgy épülnek fel, hogy különböző szellemes rejtvényeket, vagy csoportos játékokat ugyanúgy könnyen megtaláljatok benne, mint bűvészmutatványokat, vagy ismeretterjesztő feladatokat. Titkosírás, szemfényvesztés, gyufaszálakkal játszható feladványok – mind, mind találhatók a könyvben. Mi Attilával például imádjuk azt a játékot, amikor pénzérmét kell lefújni egy pohárról. És azt is rendszeresen játsszuk, hogy szétszakadt az ujjam. Ez elsőre furcsán hangzik, de a könyvben látjátok majd, hogy hogyan lehet mégis úgy mókázni, mintha valóban megtörténne veletek ez a különben brutális dolog…
És hogy miket játszunk még? Annával egyébként esténként most egy nagyon kedves játékunk lett. Nem is tudom, hogy ez hogyan jött neki. Újra és újra megszületik, miközben én énekelek neki. Amikor a világra jött, hosszú-hosszú időt kellett rá várni. Tizenkét órán keresztül csak vártam, hogy megszülessen az én gyönyörű lányom, de valahogy nem akaródzott neki. Azt kezdtem el akkor dúdolni, hogy „Gyere ki, te gyöngyvirág!”. Ezt a történetet imádja Anna hallgatni, és mostanság esténként ezt kell neki elmesélnem. Odakucorodik a pocakomhoz, én éneklem neki ezt a dalt, ő pedig újra megszületik. Vele most ez a játékunk.
Attila le sem tagadhatja, hogy mint egy igazi kis pasinak, a harcos dolgokon jár az esze. Képzeletbeli ellenséggel szemben, akik futók és pingvinek (hihetetlen számomra még ma is a gyerekek képzelőereje, pedig nap mint nap tapasztalom, hogy nincsenek határaik), hadjáratot folytatunk. Fel kell vegyem a láthatatlan szemüveget, hogy megnézzem hol van a bázis. Harci eszközökkel vértezzük fel magunkat képzeletben, és ravasz stratégiát gyártunk az ellenség csapdába ejtése végett. Hát mi ezzel elvagyunk akár órákon át.
A gyerekeimmel olyan könnyű. Megyünk idén nyáron Erdélybe, ami azért hosszú út lesz, de én tudom, hogy velünk van a képzeletük, és akkor órákig is elvagyunk a meséléssel, játékkal. Úgyhogy nem aggódom amiatt, hogy az autóban egyszer csak elfogy a türelem. Nem nagyon pakolok egyébként most játékot sem. Tudom, hogy ha velünk van a SICC, ceruza, papír, olló és ragasztó, akkor el tudjuk tölteni mókázással az időt.
Ti hogyan szoktátok a nyári autózásokat átvészelni? Nektek is van gyerekkorotokból könyvetek, amit most a csemetéitek olvasgatnak?
További csodanyarat!!! Pihenjetek sokat!
Puszi: Gabi
