Túl vagyunk rajta. Az első hajvágáson. Nem nagy dolog, tudom, de mégis. A kislányomnak gyönyörű hajkoronája van. Óriási hajjal született, és nem hullott ki a babahaja sem, talán ezért vártam eddig az első hajvágással. Alul a kis loknik, még az angyalhajak voltak. Imádtam őket, ragaszkodtam hozzájuk, még akkor is, ha az eszemmel tudtam, hogy egy kicsit muszáj belőle vágni. Pláne, hogy folyamatosan nyúztak vele a barátok, rokonok. Beadtam hát a derekam. Igazán nem volt nagy probléma eddig sem. Vasárnapi szertartásunk része volt a gondos hajmosás és szárítás. Remek készítményeket lehet már kapni, amivel a fésülés sem akkora macera. Sőt beszereztem egy hajszárítást könnyítő sprayt, amivel tényleg rövidebb idő alatt száradt meg a hajzuhatag. Vannak, akik abban hisznek, hogy sokszor kell levágni a hajat, hogy jobban nőjön, főleg kicsi korban. A tapasztalatom szerint viszont inkább alkati dolog. Nekem gyakran levágták kiskoromban, mégsincs dús hajam. Rebekának viszont annál inkább. Nem tőlem örökölte.
Koczka a fodrászom is megerősített ebben. 
A haj, nem olyan, mint a fű. Nem nő dúsabban, ha sokszor levágod. Így aztán hagytuk, hogy nőjön, nőjön. Mígnem arra jutottunk, hogy most már épp ideje kurtítani rajta, hiszen a popsijáig ér. Már nem is tudott olyan loknis lenni, mert lehúzta a súlya. Meg persze a kisasszony is szeretett volna már igaziból fodrászkodni. Koczkát jól ismeri, nem volt idegen a terep. Sőt mielőtt az ő hajvágására került volna a sor, eljött velem egy hajfestésre. Ott megbeszéltek minden részletet Koczkával, időpontot is egyeztettek. Mondanom sem kell, hogy alig várta a napot, amikor levágják a haját. Az oviban is tájékoztatott mindenkit a fontos eseményről. Azt is elmondta mindenkinek, hogy mindez azért fontos, hogy ne legyen kopasz. (Fogalmam sincs, hogy ezt honnan szedte.) 
Megérkeztünk a szalonba. Rebeka leült egy fotelba, kiválasztott egy újságot, elkezdte lapozgatni. (Ezt sem tudom, hol látta.) Majd rábökött egy modellre, akinek történetesen lila volt a haja és közölte, hogy ő ilyet akar. Szerencsére sikerült lebeszélni róla. Hihetetlen ügyes volt. Sőt valójában nagyon élvezte a dolgot. Persze hozzá kell tenni, hogy Koczek nagyon jó érzékkel, igazi felnőttként bánt vele. Rebeka pedig igen hálás vendég, mert mikor készen lett, közölte, hogy pont ilyet akart.
Ismertek. Mindeközben én a könnyeimmel küszködtem. Nem véletlen, hogy vannak olyan közösségek, ahol az első hajvágás ünnep. Beavatás. Természetesen eltettem egy tincset. Emlékbe. Hm.
Anyukám kozmetikus, így nagyon sok időt töltöttem az üzletben gyerekként. Sok rossz emlékem van síró, toporzékoló gyerekekről, akik nagyon nem akarták a hajvágást. Véleményem szerint minden csak előkészítés kérdése. Ahogyan a hajmosás is, a hajvágás is lehet rossz és jó élmény. Csak rajtunk múlik. Én a hajmosás tortúráját is igyekeztem átfordítani. Bevittük a kádba a babáját, hogy megmutassuk neki, Rebeka milyen ügyesen mossa a haját. Produkciót csináltunk belőle, aztán szépen átalakult hétköznapi szokássá.
A hajvágás is ünnep lett. Nekünk. Rebeka nagylány lett. Nagyobb lány.
Puszi: Réka
