Egészen másfél évvel ezelőttig teljesen normálisan étkeztem. Ez persze nem sokat mond el a táplálkozásomról, hiszen elég nehéz behatárolni, hogy mit jelent az, hogy normális táplálkozás. Kinek mi a normális? Normális-e a sok agyonfinomított, hőkezelt, tartósított, cukrozott vagy éppen sózott élelmiszer? Jót tesz-e a szervezetünkkel? Tesz-e vele egyáltalán valamit? Vagy ez a sok új táplálkozási módszer éppúgy egy iparág felfuttatására épül, mint az a hagyományos, amit sokat kárhoztatunk? Ha erről próbálom megközelíteni a témát, akkor valószínűleg soha nem fogom megtudni, hol is az igazság. Meg aztán jobb, ha nem tudom és valószínűleg nincs is igazság ebben a kérdésben. Maximum szokások, igények és ízlések.
Az én családomban nagyon sokan, nagyon régóta vegetáriánusok. 
Már kicsit sem okoz gondot a nagy családi összejöveteleknél, hogy kinek mit készítsünk. Elfogadtuk, megszoktuk, idomultunk. Mint ahogyan ahhoz is, amikor édesapám cukorbeteg lett. Ő is változtatott egyet a család főzési szokásain. Aztán jöttek a gyerekek. Azt hiszem, az ő születésük mozdított a legnagyobbat a mi gasztrokultúránkon. Onnantól számítva kicsit tudományosabb lett a megközelítés, a kulináris élvezeteket nem feledve persze. Pont ekkor és ezért született meg a Csemetéink csemegéi is. Tudjátok a szakácskönyv, amit Juga Veronika barátnőmmel és férjem segítségével készítettünk el. Szerettem volna másoknak és magunknak segítséget vagy inkább alternatívát nyújtani. Az akkor nagyon bejött. Még ma is sokan jelzik, hogy hálásak érte. Pedig semmi újat nem nyújtottunk, csak visszanyúltunk a gyökerekhez. Kerestünk, kutattunk, szabadjára engedtük a fantáziánkat. Segítségül hívtunk szakértőket. A motiváció pedig az volt, hogy nem elégedtünk meg a sütőtökpüré és sárgarépapép nyújtotta lehetőségekkel. Többet akartunk. Olyat, ami nekünk is jó, a családnak és legfőképp a bébiknek. Egészen jól működik a mai napig is, hiszen a gyerekeim igazán változatosan is hajlandóak táplálkozni. Szóval beállt egy klassz kis állapot, legalábbis ami a családi konyhát illeti. Mindenkinek minden igényét kielégítő, viszonylag egészséges, változatos, ízekben tobzódó vacsorákkal, ebédekkel. Ez egészen addig működött, amíg fel nem kerestem Gabi férjét, Attilát.
Éveken keresztül küzdöttem két nyavalyával, amin sem a nyugati orvoslás, sem a homeopátia, sem pedig az egyéb alternatív gyógymódok nem segítettek. Attila pillanatok alatt megállapította, hogy a legnagyobb probléma, hogy a szervezetem rosszul tolerál bizonyos táplálékokat vagy azok összetevőit. Javaslatára száműztem az étrendemből a glutént, a tejet és a fehércukrot. Hogy hogyan, annak komoly és pontos receptúrája van. Tehát mielőtt bárki belevágna, mindenképpen konzultáljon szakemberrel. A táplálkozás drasztikus megváltoztatása ugyanis nem mindig veszélytelen. Az első pár hét nagyon kemény volt. Hiszen szinte mindenben van cukor és glutén. Időbe telt, amíg megtaláltam a lelőhelyeket, amíg megtaláltam azokat az összetevőket, amikből otthon is készíthetek magamnak ehető ételt. Igen, ehetőt. Mert a legtöbb boltokban kapható gluténmentes és fehércukor-mentes élelmiszer borzalmas, szinte ehetetlen. 
Le is fogytam egy pár kilót a diéta elején. Szerencsére a férjem segítségével szép lassan átálltunk egy újfajta táplálkozási kultúrára. Sokszor készítünk úgy ételt, hogy az nekem is jó legyen és a család se szenvedjen hiányt a szokásos ízekből. Leginkább az édességek elkészítése okozott fejtörést, hiszen a kukoricalisztből vagy rizslisztből készült sütemények, sem állagukat sem ízüket tekintve nem mondhatók finomságoknak. Hát ezért is örülök különösen Adorján Éva Egészséges finomságok című könyvének. Elképesztő ötletekkel, gyönyörű képekkel, praktikus tanácsokkal örvendeztet meg bennünket. Adorján Éva könyve nemcsak magyarázatot ad arra, hogyan és miért esszük magunkat fáradtra és enerváltra, hanem segít felfedezni a teljes értékű étkezés izgalmas világát is. Olyan recepteket gyűjt össze, melyek alapján egyszerűen, gyorsan és egészségesen készíthetjük el a legédesebb finomságokat – cukor, tej és tojás nélkül. Sőt, sütés nélkül. Alig várom, hogy nekilássak és kipróbáljam a recepteket.
Ja, és a legfontosabb. Mertem kipróbálni, változtatni. Most már ez a normális számomra. És azt kell, hogy mondjam, nagyon jól érzem magam!
Puszi: Réka
