Különleges boldogságot hozott most ez az ünnep, hiszen ez a kislányom, Anna első igazi karácsonya. Nyáron volt egy éves, és most már tényleg úgy ünnepelt a család, hogy mindenki tudta, miről is szól ez az ünnep, és Anna is élvezte a nagy felhajtást. Idén kicsit csöndesebben telt nekem az adventi időszak, aminek azért nagyon örültem. Kevesebb volt az elfoglaltság, valahogy úgy jött ki, hogy előadásom sem volt annyi, így meg tudtam hálálni Attila anyukájának, Erzsike néninek a sok-sok törődést, amit évközben tőle kaptunk, kapunk. Idén én voltam a menüfelelős, úgyhogy okozott is némi fejtörést, mi kerüljön az asztalra. Végül a hagyományosabb dolgok mellett döntöttem, és lehet mondani, hogy egy teljesen tradicionális ételsorral készültem.
A Karácsony előtti néhány nap a gyerekekkel nem csak abból a szempontból zajlott a ráhangolódás jegyében, hogy a saját ünnepünkről gondoskodtunk azáltal, hogy díszeket készítettünk, ajándékokat gyártottunk saját kezűleg, vagy levelet írtunk a Jézuskának. Amikor már megjött a Mikulás, Attila természetesen a Jézuskával is felvette a kapcsolatot. Piros papírra írtam le azokat a dolgokat, amiket lediktált nekem arról, hogy mit szeretne. Hála égnek főleg könyveket, így nem jöttem zavarba amiatt, hogy egy olyan ajándékot szeretett volna tőlem a gyerekem, amit én jó szívvel nem vennék meg neki. Amikor elkészült a lista, kitettük a hűtőre, végig ott díszelgett. 
Na és akkor utána jött a nagy szortírozás és a rászoruló gyerekekről való gondoskodás. Ezt értem azalatt, hogy nem csak magunkról gondoskodtunk. Ezt minden évben csináljuk, és repes a szívem, hogy idén már Anna is átérezte ennek a rituálénak a jelentőségét. A következőképp zajlik a dolog. Én felmutatom a játékokat, szépen sorban, és amit a gyerekek kiszavaznak, azt egy zacskóba tesszük és visszük a Mikulásgyárba. Az elején tartottam tőle, hogy semmit nem viszünk el a többi gyereknek, mert Anna semmire sem mondta, hogy NEM, de aztán végül mégiscsak egy óriási zsákot tömtünk tele ilyen-olyan még tökéletes, de az én gyerekeim számára már nem annyira értékelt ajándékkal. Szeretem, hogy ebben az időszakban többeknek jut eszébe, hogy lehet és kell is másokért tenni. A Gyermekmentő Szolgálattal idén is voltam a Parlamentben, egész nap énekelek ilyenkor a gyerekeknek, foglalkozom velük, mesélek nekik, most például külön erre az alkalomra megírtuk a Puff Ancsi Karácsonya című mesét, aminek az alapja, talán már tudjátok, Anna meséje.
Biztosan sokatokat érdekel, hogy ilyenkor tartom-e a szétválasztós diétát. Természetesen nem. Amennyire lehet, figyelek, de azért én a süteményekre nem mondok nemet, és nem készítek mindent a szétválasztás jegyében. Anya halászleve nagyon finom, és azt kis mennyiségben nem is lehet készíteni, így azt idén tőle kaptuk. Bevallom, a beiglit is. Újdonságként én most egy zöldségköretet próbáltam ki, aminek nagy volt a sikere. Sárgarépa, zellerszár, zeller, sütőtök – ezeket szoktam hasábra felvágni, mézzel meglocsolni, és édességként fogyasztani sütés után. Most úgy készítettem el a dolgot, hogy sós ízhatása legyen. Köménnyel és olajjal fűszereztem a zöldséget. Isteni lett! Pulyka mellé, hal mellé is tökéletes volt, de szerintem csak úgy magában is finom lehet.
Nálunk ezen a napon, Karácsony másnapján már zajlik a nagy családi rajzfilmnézés. A Jégkorszak téli változata, az Állati nagy karácsony ilyenkor mindig előkerül. Olyan jó, hogy így együtt tudunk ilyenkor lenni, lábat lógatva, megnyugodva. A Karácsony nekem nem szól a stresszről és idegeskedésről. Az ajándékozással idén is úgy voltunk, hogy inkább a gyerekek kapnak ajándékot, ők is zömmel könyvet, a többieknek pedig igyekeztünk hasznos dolgot venni, hogy ne növeljük a felesleges tárgyak számát.
Remélem, hogy nektek is van alkalmatok megállni. Aki elmulasztotta volna, hallgasson bele az Anyakanyar Mesetár meséibe. Most már teljes a repertoár. Teljen szépen az Ünnepetek!
Puszi: Gabi
