Május hónapban segítünk, és nagyon reméljük, hogy ti is segítetek velünk együtt. Bár sokan jelezték nekünk, hogy a segítség nem csupán ott távol, Afrikában jön jól, hanem bizony itthon, a saját környezetünkben, országunkban is, de ezúttal a Freshka Design csapata mellé éppen azért álltunk, hogy a kenyai gyerekeknek segítsünk. “Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” – tehát néha nem baj, ha kicsit messzebbre tekintünk, és most éppen Afrikára fókuszáltunk egy kicsit. Mindenkit megnyugtatunk, hogy a Freshka csapatával egyetemben mi is gondolunk máskor, másokra is. Májusban azonban még tart az akció és arra gondoltunk, hogy örömmel olvasnátok velünk együtt arról, hogy mi lehet a motivációja annak, ha valaki Afrikának nem csupán egy-egy hasonló apró gesztussal igyekszik segíteni, hanem sokkal-sokkal többet tesz érte. Borbély Emese, a Taita Alapítvány elnöke tisztelt meg bennünket a gondolataival. Fogadjátok sok szeretettel!
Azok közé tartozom, 
akiket Afrika megfog és nem ereszt, akik egész életükben éreznek valami kötődést Afrika iránt. A gyönyörű táj, a szegénységben is vidám és boldognak tűnő emberek nagy hatást gyakoroltak rám, amikor először, 2005-ben ott töltöttem három hónapot, hogy a burai St. Joseph árvaházban önkéntesként dolgozzak.
Akkor, friss diplomásként, egyszerűen csak kíváncsi voltam a világ másik oldalára, úgy gondoltam, hogy közgazdászként azt is meg kell ismerni, a harmadik világban hogyan élnek az emberek, hogyan működik a közigazgatás, hogyan boldogulnak a családok és legfőképpen, hogy hogyan nevelkednek a gyerekek: családokban, család nélkül, az utcán.
Gimnazista korom óta foglalkoztam itthon állami gondozott gyerekekkel, társaimmal, a Csepp a tengerben alapítvány önkénteseivel rendszeresen jártunk a Pilisi Nevelőotthonba, nyáron hosszabb, télen rövidebb táborokat, kirándulásokat és egyéb programokat szerveztünk a gyerekeknek. Engem, aki ép családban nőttem fel, fiatalon megdöbbentett, hogy bár a jó intézményi keretek szinte mindent biztosítanak a gyerekeknek, mennyire hiányzik nekik a személyes kötődés, az anyai szeretet. És főleg az, hogy ennek hiányában mennyire nehéz boldogulniuk, miután „kikerülnek az életbe”.
Kíváncsi voltam arra, hogy egy igazán szegény országban, mint Kenya, hogy oldják meg az Aids és a szegényes viszonyok között megnövekedett számú árvák nevelését, ellátását. Így döntöttem úgy, hogy egy árvaházba megyek önkéntesként dolgozni. Hosszú időre volt szükségem, hogy akklimatizálódjak. Bár a gyerekeket azonnal megszerettem, eleinte sokszor gondoltam magamra is: jaj csak meg ne csípjen valami, ne legyek maláriás, ne kapjam el a bilharziát, nem tudok aludni a forróságtól és az óriási gyíkoktól a plafonon. Majd megszoktam a higiénés viszonyokat, a főleg babból és kukoricából álló szegényes, de ízletes ételeket és elkezdtem hatékonyan dolgozni. Ha nem a gyerekekkel játszottam, tanultam, akkor támogatókat, matracokat és élelmiszert próbáltam szerezni az árvaháznak.
Rokonaim és barátaim itthon összegyűjtött pénzéből az árvaház vezető apácájával, Sister Wilhelminával bevásároltunk, hogy hazautazásom után is néhány hétig biztosítva legyen a gyerekek ellátása. Már kint tudtam, hogy bár haza fogok jönni, a kinti, az árvaházban vidáman és boldogan nevelkedő gyerekeket nem fogom magukra hagyni. Így itthon barátaimmal létrehoztuk a Taita Alapítvány Afrikai Gyermekekért. Ennek két célja van: anyagilag támogatni a gyerekeket, hogy legyen minden nap étel az asztalukon és járhassanak iskolába, illetve megmutatni az itthoniaknak, hogy milyen szegényes körülmények között felnőve is lehetünk boldogok, életvidámak, egészséges lelkületűek. Fontos volt számomra, hogy mások is megtapasztalhassák, milyen ott az élet és erőt öntsünk egymásba, biztassuk a kintieket, ők pedig biztassanak minket.
Azóta még kétszer látogattam el 
hozzájuk néhány hétre, majd gyermekeim megszületése után erre már nem volt lehetőségem, így csak itthon segítem az alapítvány munkáját. Mióta világon vannak a saját gyerekeim, még jobban átérzem, hogy a kicsiknek mennyire szükségük van kötődésre, odafigyelésre és még érzékenyebb vagyok a kenyai gyerekek problémái iránt. Emellett könnyebben viselem az itthoni nehézségeket. Sokszor szoktam mesélni, fényképeket, kisfilmeket mutogatni a burai gyerekekről az enyémeknek és őszinte érdeklődéssel kérdezgetnek róluk, próbálják felfogni, ott hogyan élnek az emberek.
Szerencsére sokan gondolják úgy, hogy érdemes és jó érzés támogatni a kenyai árváinkat és segítettek elérni céljainkat. Így az utóbbi nyolc évben, támogatóinknak és önkénteseinknek köszönhetően, sikerült lényegesen javítani a burai árvaház lakóinak életszínvonalán, sőt, óvodánkban a környékbeli kallódó gyerekek is társaságot, háromszori meleg étkezést és személyes odafigyelést kapnak.
Néha rossz érzésem van, hogy ahelyett, hogy a saját gyerekeimmel rajzolnék, gyurmáznék, más gyerekek érdekében írok pályázatot, levelezek, telefonálok, míg ők a háttérben játszanak. Majd elgondolkodom egy kicsit és rájövök, hogy nekik mennyivel több adatott meg, mint a kis feketéknek…csak mert máshova születtek.
Borbély Emese
a Taita AlapítványAfrikai Gyermekekért elnöke
A Freshka Design azt tűzte ki céljául, hogy a horgolt állatokból álló teljes afrikai kollekció, az új fekete babákkal kiegészülve támogassa most a Taita Alapítványt. Május hónapban az afrikai kollekció bármelyik állatkájának vagy a fekete babák megvásárlásával segíthetünk! Minden eladott figura után 1000 Ft-ot a Taita Alapítvány segítségével Kenyába juttatnak el. Mire elég 1000 Ft Kenyában? Egy gyerek 3 havi vitaminadagja, vagy 2 havi ivóvize, vagy 1 heti élelme, vagy hozzájárulás a havi tandíjához! Nekünk pedig dupla öröm, hiszen gazdagabbak leszünk egy egyedi, bűbájos állatfigurával, azt magunkhoz szorítva pedig egy árva afrikai gyermek mosolyára is gondolhatunk. Minden kis segítség számít, segítsünk hát mi is!
Május 31-ig itt tudtok bűbájos figurát, babát rendelni, és egyben a kenyai árvaház kis lakóinak is segíteni: www.freshka.hu.
