Augusztus 20. – egy nap, amely gyerekkorunk óta fényesen csillog, és valahogy a nyárnak egyfajta választóvonalává is vált. Korábban valahogy tényleg így volt, hogy megünnepeltük ezt a napot, és már el is romlott az idő, és már lassan az iskolába készülődtünk… Gyermekkorok augusztus 20-i programja kicsit más volt, mint mostanság, egy biztos, a végén mindig volt tűzijáték. Még a vidéki gyerekeket (mint amilyenek mindketten voltunk) is igyekeztek a szüleik legalább időnként elhozni Budapestre, hogy a Duna felett szikrázó csillagokat bámuljuk. Lassan majd mi is vihetjük gyerekeinket, de azért a tűzijátékok ma már olyan gyakran durrannak itt-ott, hogy ez a varázs a mai gyerekek számára kevésbé lesz nagy dolog. De persze az ünnepet, a hagyományok tiszteletét nekünk is meg kell tanítanunk nekik. Szent Istvánt és az országot ünnepeljük ezen a napon, és érdemes kialakítani a saját szokásokat, ennek a napnak a méltó megünneplésére.
Az egyik legígéretesebb program több mint negyedszázados, hiszen idén már 26. alkalommal gyűlnek össze a Budavári Palota körül a kézművesség legkitűnőbb művelői, hogy a népi mesterségekkel, kihalófélben lévő szakmákkal ismertessék meg a látogatókat. Ez egy tökéletes családi program. Nehéz ugyanis otthon a négy fal között elmagyarázni, hogy mi a szép, mi az érték. Teljesen más, amikor élőben meglátják, hogy az emberi tudás, ügyesség, a megfelelő eszközök használata, technikák mit varázsolnak elő a legegyszerűbb anyagokból, textíliákból, kukoricacsuhéból. Egészen elképesztő, hogy pici gyerekek milyen hamar ráéreznek ezeknek a műveleteknek ízére, és milyen lelkesen, gyermeki örömmel hagyják magukat ilyenkor a népművészet avatott mestereitől beavatni a fortélyokba. Igenis kell, hogy legalább évente egyszer hódoljunk ennek a kultúrának, és tanítsuk meg gyerekeinknek az ilyen munkák becsületét.
A Mesterségek Ünnepe tökéletes alkalom erre. Az egyik legszebb magyar díszletben, rendezett körülmények között sétálhatunk végig, bámészkodhatunk a pavilonok között. Arra mondjuk figyelni kell, hogy a macskaköveken nehogy orra bukjunk a nagy elálmélkodásban, hiszen valóban meseszép tárgyakat láthatunk. A kékfestő műhelyekben készült szépséges köténykék, kisruhák, a kézzel vert csipkék, a szalmakalapok a lányokat bűvölik el, a kovácsok és kályhaépítők férfias munkája pedig a fiúk számára varázslatos. A korongozást minden gyerek legszívesebben azonnal kipróbálná, a fafaragás is olyan nagyon könnyűnek tűnik, no meg a szövőszék működtetése is.
De persze egy városban nevelkedő gyerkőcnek már a kukoricamorzsolás is hatalmas élmény, és akkor ott vannak a fából készült, természetesen játékszerek, a kosarakból álló körhinta és megannyi mulatság.
Vannak finom falatok, olyan ízek, amelyeket valahogy sosem eszik az ember máskor, mint ilyen vásárokban: a fával fűtött kemencében sülő híres kenyérlepény, szalonnával, tejföllel, hagymával, azaz a töki pompos, vagy a zalai dödölle, pirított hagymával, tökmagolajban érlelt káposztával, akad itt házi rétes és kürtőskalács minden ízben, meg még sok-sok minden.
A színpadokon néptáncelőadásokat is lehet látni, az esti koncertek már inkább a felnőtteket várják vissza. Augusztus 20–án persze akár lehet kivételt is tenni, hiszen a tűzijátékot azért egyszer legalább látni kell, valami méltó helyről. Nálunk most egyéb családi programok okán ez kimarad, de ha tehetitek, töltsétek a mai vagy a holnapi napot a Várban, mert óriási élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Klassz élményeket, jó pihenést vasárnapra és az ünnepi hétfőre!
Puszi: Réka és Gabi
