Azt hiszem, az a probléma, amelyről ma írok, nagyon sokunkat érinti, ugye, lányok, asszonyok? Nem tudom, van-e olyan szerencsés, aki ezt a jelenséget megússza, általában mindenkinél felbukkan ez a tünet, amit senki sem fogad szívesen. Életmód és genetika kérdése is. Például az én édesanyám hajlamos a cellulitra, és így én is hajlamos vagyok rá, ami azt jelenti, hogy a szervezetem több ösztrogént termel. Ráadásul én még szoptatok, ez még magasabb ösztrogén szinttel jár, ami hajlamosít a cellulitra, így ez a fránya narancsbőr velejárója lehetne ennek a mostani állapotnak. Egyébként a nők 95%-a több ösztrogént termel, így tényleg sokan vagyunk érintettek, ezért is akartam erről a témáról mindenképpen írni.
A cellulit úgy alakul ki, hogy ha az ösztrogént a máj nem tudja rendesen kiüríteni, vagy semlegesíteni, akkor ez megváltoztatja a bőr alatti laza, rostos kötőszövet alapállományát. Ettől lesz olyan karfiolos hatású az egész. Nagyon zavar, amikor látom, hogy megjelenik.
Hiszem, hogy ami bent van, az kint is látszik. Nagyon egyszerű példa, hogy ha görnyedtek vagyunk, az azt is jelenti, hogy sok gond nyomja a vállunkat. Aki bereked és elmegy a hangja, nem mond ki valamit. Még sorolhatnám napestig a példákat. Egy betegségnek, aminek aztán lesznek fizikai síkon megjelenő tünetei, mindenképpen van lelki háttere is. És én tényleg úgy érzem, hogy ez így van. A betegség egy gondolatból születik. Minden a két fülünk között dől el!
Van egy könyv, Jacques Martel a szerzője, a címe pedig „Lelki eredetű betegségek lexikona”, amely a különböző betegségek pszichoszomatikus hátteréről szól. Amikor észlelek magamon valamit, akkor rögtön elolvasom, mit is ír róla, mert ez segít megérteni a dolgokat. Ha tudatosul egy betegség, vagy még nem betegség, hanem csupán testi elváltozás felismerése, és megértem, hogy ennek a hátterében milyen gondolat állhat, az nekem az első lépés, és ez már önmagában is óriási segítség. Lélektanilag valahogy mégis tudom szabályozni a dolgokat. Meditálni szoktam rá, és elgondolkodom azon a helyzeten, amiben éppen vagyok. Én valahogy azt tapasztalom, hogy azokra a betegségekre és ott vagyunk fogékonyak, amit gondolatilag meggyengítettünk magunkon.
A cellulit Jacques Martel szerint (csak nagyon röviden írom le, mert inkább vegyétek meg a fent ajánlott könyvet) aggodalmakhoz, és elfojtott érzelmekhez köthető. Sajnálatot és ellenérzést jelenthet, és utalhat arra is, hogy az, akinél felmerül, fél az elköteleződéstől, ami megakadályozza őt az előrehaladásban. Ennek a félelemnek olyan gyökere lehet, hogy valamikor a gyerekkorban elhagyatottnak érezte magát, és traumát élt meg emiatt, és ezért megtagadta a fiatalságát. Ez sajnos azzal jár, hogy a gyermeki szív is blokkolódik és a kreativitást is gúzsba köti. A könyv azt javasolja, vizsgáljuk meg, mik azok az érzések, amelyek akadályoznak minket az előrehaladásban, fogadjuk el, hogy ezeket lassan és fokozatosan fogjuk csak feldolgozni.
Ez persze a dolgoknak csak az egyik fele. Lelkünk és gondolataink folyamatos kutatásán felül azért vannak praktikus tanácsaim is, ne aggódjatok!
Képek: Pinterest.com
Cukor, só és koffein. Ezek azok az anyagok, amelyek nem tudnak felszívódni, és ezeket a zsírpárnácskákat eredményezik, amitől olyan karfiolosnak hat a bőr. Nálunk egészségesebb só van otthon, kősó, a cukor helyett pedig inkább xilitet használok a mindennapokban. Azt azért nem állítom, hogy süti nem készül nálunk rendes cukorból, de azért figyelek. A koffeinről pedig teljesen lemondtam, biokávéval pótolom, vagy koffeinmentes kávéval. Egyébként imádom a kávé illatát, úgyhogy férjemnek, Attilának mindig én főzöm reggelente, legalább az illatról nem vagyok hajlandó lemondani :)
Nekem egyébként a cellulitra a szétválasztó diéta is jó megoldás volt. Úgy láttam, hogy az én tüneteimet enyhítette, és most ezzel a problémával már nem is küzdök egy ideje, pedig még mindig szoptatok. A mozgás itt is sokat számít, és ha majd már nem fogok szoptatni, akkor a szaunázással és a rendszeres testmozgással is jól karban lehet tartani ezt a dolgot.
Teszteljétek ti is a tippeket, és ne felejtsétek el végiggondolni, mihez ragaszkodtok, mi az, amit tárol és raktároz a szervezetetek, és tudjátok, az elmétek…!:-)) Várom a visszajelzéseteket!
Puszi: Gabi
