Nem, ne hőköljetek vissza a címet látva. Hogy miért is kell a parafadugót hasznosítani? Nem, egyáltalán nem kell, csak ha már úgy adódik,hogy vannak ilyen csúnya esős délutánok, mint amilyenek mostanában felénk is járnak, akkor minél több hasonló “bindzsi”-elfoglaltságot találunk magunknak és a gyerekeknek, annál kevésbé fognak nyafogni. És ha meg nekik nincs kedvük hozzá, akkor addig variálhatunk mi magunk is, amíg az egyébként kallódó parafadugókból létre lehet hozni valami praktikus használati tárgyat. A parafa egy szuper jó anyag, nem más, mint egy vastag kéreg, amely különböző fák törzsén keletkezik. A nedvességet nem engedi át, hát nyilván ezért készül a világ parafa-készletének 60 százalékából borosüveg dugó. A mi gyűjtögetésünk akkor indult, amikor egy külföldi oldalon egy remek, parafadugókból kreált lábtörlőt láttunk. Ismerősök segédletével összegyűlt ugyan egy nagyobb dózis, de azt be kellett látni, hogy a méretek különbözősége miatt ez a projekt még nem megvalósítható. Nézzük akkor, mire ihletett bennünket a parafadugók kupaca!
Kell hozzá:
- parafadugó minden mennyiségben
- éles kés
- ragasztó
- kis kosár
- képkeret
- fa-lap
- akrilfesték
- ecset
- cérna
Ötletek:
Több tárgyra is ihletet kaptunk. Az egyik szerint remek alátétet lehet fabrikálni. Az alapvető, hogy ekkor a dugókat félbevágjuk egy éles késsel. Ez nem könnyű, hogy sima felületet kapjunk, és hogy egyforma magas “féldugókat” képezzünk. Egy sima négyzet alakú fa-lapocskára elkezdjük szépen egymás mellé illeszteni őket. Nem árt, ha figyelünk arra, hogy egyforma márkájú dugók legyenek, visszaköszönő felirattal. Jól fog kinézni! Ragasztóval rögzítjük és már kész is. Forró csészének, edénynek remek megoldás. A másik alátétünkhöz képkeretet használunk, ami már nem kell (ld. korábbi bejegyzések – ilyen azért előfordul olykor-olykor :-). Az üveglap helyét kiemeljük és a helyére illesztjük a féldugókat. Így elvileg nagyjából egy magasságba kerül a képkerettel, de mégis lesz egy pereme. A harmadik verzió teljesen más. Ehhez egész dugókat használunk, különböző méreteket. Egy apró kerek kosárkába (ilyen szintén gyakran kerül cél nélkül a lakásba…) szorosan egymás mellé illesztjük a parafadugókat, rögzítjük. Akrilfestékkel tetszés szerint befestünk egyet-kettőt. Dugókból szeleteket vágunk, cérnát fűzünk a kosár felső részébe, így egy fülecskét készítünk neki, hogy fel tudjuk akasztani a falra, mondjuk a varróasztalka mellé. Ha van ilyenünk. Ha nincs, akkor legalább már egy saját készítésű tűtartónk lett, hiszen a dugóban mindenféle-fajta tű elhelyezhető és tárolható.
Tehát nem mondjuk, hogy nélkülözhetetlen tárgyakat kapunk így, de ha akad kéznél némi alapanyag, unatkozó gyerek, akkor miért is ne fabrikálhatnánk hasonló tárgyakat? Semmi se vesszen kárba, a saját munkánkra pedig mindig jólesik ránézni. És még számtalan ötlet lehetséges. Ti mit barkácsolnátok szívesen parafadugókból? Ha van kedvetek, írjátok meg nekünk, vagy küldjetek fotót a kész művekről!
Puszi: Réka és Gabi
