Szerintünk az anyaságban az egyik legjobb dolog, hogy olyan képességeinket is előhívja, amelyekről korábban nem is tudtunk. Van, aki arra jön rá, hogy milyen nagyszerűen tud párhuzamosan ötféle dolgot is csinálni, van aki varrni kezd, van aki barkácsolni, és van, aki írni. Nemrégiben kedves levelet kaptunk, és örömmel mutatjuk be azt az anyukát, aki gyermekei születése után úgy érezte, gyermekversekben tudja legjobban kifejezni magát. Megkértük, hogy mutatkozzon be az Anyakanyar olvasóinak is, hadd kövessék minél többen Facebook-oldalát, ahol rendszeresen jelennek meg újabb és újabb írásai.
Engem Novák Anitának hívnak. Egy hétköznapi kétgyermekes édesanya vagyok, akit valamilyen módon egyszer csak elkapott az ihlet, így kezdtem el írni.. Első versem a Pöttyös labda körülbelül 2 évvel ezelőtt született. Jó móka volt, tetszett a családnak, kiraktam a gyerekszoba falára, és ennyi…, aztán 1 évig semmi. Majd egyszer csak (mosogatás közben) megszületett a második “első” versem a Buborék.
BUBORÉK
Volt egyszer egy buborék,
Abban laktak Buborék.
Bubor mama, Bubor papa,
És a kicsi Bubor baba.
Ott lakott még Bubor bácsi,
Aki mindenre kíváncsi,
Bubor bácsi felesége,
A nagy hasú Bubor nénje.
Felfalt mindent, amit látott,
Nem kímélte a világot.
Megette a körtét, almát,
Meg egy jó nagy csokitortát.
Többieknek gyomruk kordult,
Bubor papa jól rámordult:
“Fejezd ezt be Bubor nénje!
Mi marad nekünk télire?”
Bubor nénje nem hallgatott,
Csak magában falatozott.
Megette a hintalovat,
Asztalt, széket, bútorokat.
Amikor már mind elfogyott,
Megette a buborékot.
Már nem tudom, hogyan, de csak jöttek a gondolatok, és leírtam… Emlékszem lefekvés előtt a kislányom ágyán ülve fejeztem be a verset, miközben ő lelkesen adta a tanácsokat, hogy miről is írjak. Aztán jött sorra a többi. Általában olyan hétköznapi dolgokról írok, amelyek minden kisgyermekes családban előfordulnak (Áramszünet, Oltást kapok, Első nap az oviban, stb…) A kicsiket is és a szülőket is egyaránt ezek a versek fogják meg igazán. Ezt onnan tudom, hogy nagyon sokan visszajelezték már, hogy a verseim akár az ő családjukról is szólhatna. Az ihletet természetesen gyermekeimből merítem, ezért a verseim 80 százaléka megtörtént dolgokon alapul, és sokszor ők illusztrálják az elkészült sorokat.
Úgyhogy én nem naplót írok, nem blogolok, hanem ebben a formában örökítem meg a kisgyermekkor legszebb élményeit, és minden olyan mozzanatot, amit érdekesnek találok. De persze előfordult már olyan is, hogy kislányom megkért, hogy írjak már egy verset a legkedvesebb játékáról. Szívesen vállaltam ezt a feladatot is. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon szeretek írni, megkeresni azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek a legjobban illenek ahhoz a hangulathoz, amelyet vissza szeretnék adni, és amit még a gyermekek is könnyen megértenek, és akár meg is tudnak tanulni. Ahogy elnézem a gyerekeimet, vagy éppen azt meséli kislányom, hogy mi történt az oviban, egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem fogok ihlet nélkül maradni, legalábbis egy jó darabig biztosan nem…
Készítettem egy Facebook oldalt is, ahol naponta közlöm verseimet saját fotók kíséretében, vagy kislányom illusztrálásában, Novák Anita gyerekversei néven találjátok.
Nagyon sok pozitív kritikát kapok, ami új erőt ad a folytatáshoz! Boldoggá tesz a tudat, hogy verseim sok más kisgyermekhez is eljuthatnak , így talán picit én is részese vagyok a boldog kisgyermekkor hétköznapjainak. A legtöbb elismerést az alábbi verseim kapták: Akkor és most, Szülői vita, Apának, Első nap az oviban, Anyukám a barátnőm. De én persze mindegyiket szeretem :-)
Örülni fogok, ha közületek is többen megkeresik ezt az oldalt, és figyelemmel kíséritek, miről verselek éppen. Köszönöm a figyelmet!
Anita
Anita eddigi és jövőben születő kedves kis verseit tehát megtaláljátok a Facebookon. Olvassátok, kövessétek! És ha nektek is van hasonló, meseíró, versíró ambíciótok, szívesen beszámolunk róla itt az Anyakanyaron.
Puszi: Réka és Gabi
